Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 3. szám - I. A büntetőnovella Tervezete

202 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Ez a bizottság — elnöke Zsilvay Leó — vette tárgyalás alá a minister által az egyesületnek megküldött Tervezetet, melylyel az egyesület legmozgalmasabb tanácskozásaira emlékeztető érdeklődés mellett eddigelé öt ülésben foglalkozott. Folyamatban állván a discussio, a vélemények s érvelések mérlege ez idő szerint még megközelítőleg sem állapitható meg. (A bizottság, mint ilyen különben sem foglal állást.) Merültek föl azonban bizonyos jelenségek s hangzottak el nézetek, melyeket a végkonkluziók megalkotása előtt is érdemes kiemelni. A vitát a fellételes elilélés kérdése •— a Tervezet helyesebb elnevezése szerint a büntetés feltételes elengedése — dominálja. Nem először foglalkozik ezzel a jogászegylet. Magas színvonalú mérkőzés folyt az intézmény behozatala tárgyában az 1890. és 1902. években.De ezenkívül is, ha a büntetési rendszer reformjának kérdése bármi vonatkozásban napirendre került: összecsaptak az intézmény hivei s ellenesei. Az ostromlók fáradhatatlanságát csak a védők fanatizmusa multa felül. A korábbi viták eredményét akként sommázta megnyitó beszédében a bizottság elnöke, hogy a jogászegylet a múltban határozottan a mellett foglalt állást, hogy a feltételes elitélés intézménye jogrendszerünkbe behozassák. Nekünk ugy tetszik, hogy e határozottság legutóbb lényegesen alábbhagyott, hogy az intézmény elleni aggályok tért hódítottak s az ellenzők száma meggyarapodott. Maga az előadó: Bálás Elemér a feltételes elitélés ellen foglalt állást. Nyomatékosan támogatták öt Baumgarten Izidor és Doleschall Alfréd. Ellenükben Oberschall Pál, Reichard Zsigmond, Berger Miksa és Weiss Ödön védték az intézményt. Magyar István csak megszorításokkal s korlátozó garantiákkal fogadta el a Tervezet álláspontját, mely különben, maga is nivelláló tendentiáju. Az intézmény létjogosultsága s rendszerbeli állasa tekintetében az a kifejtés jelöli meg leghelyesebben a reformerek álláspontját, hogy bizonyosesetekben az elzárás (a kifejezést nem müértelemben véve) sokkal több kárt, mint hasznot okoz s hogy a büntetés czélját jobban, azaz sikeresebben, értsd kevesebb áldozattal, de több eredmény reményében lehetne az elzárással való fenyegetés által semmint az elzárásnak feltétlen foganatbavételével elérni. Reichard, ki ezt a nézetet a legtiizetesebben explikálta. nemcsak a rövidtartamu szabadságvesztésbüntetés pusztító hatásának kikerülése érdekében ajánlja a feltételes elitélést, de mert ezt tartja bizonyos büncselekvények egyedüli adaequat büntetésének. A feltételes elítélés más jellegű s teljesen elütő czélt szolgál, mint a pénzbüntetés, mit a magyar biró a Btk. 92. vagy a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával ma is bármikor az elzárás helyébe léptethet. Vannak enyhe jellegű cselekmé-