Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - A nemzetközi jogvédelem alapja

Dl MAGYARY GÉZA A viszonosságot követő államok egy része, a mennyiben álláspontjuk törvényeikből kivehető, a viszonosságnak épen a szigorúbb, nyersebb formáját, a nem vélelmezett viszonosságot követi, ha nem is általában, legalább a jogvédelem egy nagyobb körére. Név szerint áll ez a mi hazai jogunkra. A Trt. 63. §-a, a melyet érdemes ideiktatni, világosan kimondja, hogy «a viszonosság fennállását valamely külállammal kétség esetében azon fél tartozik igazolni, kinek érdekében a megkeresés történik.)) A törvény egyedül Ausztriával szemben tesz kivételt, a melyre nézve kimondja, hogy «O Felsége többi országa- és tartományára nézve ilyen igazolás nem szükséges.)) S ezen az állásponton, a mely több más törvényünkben is nyer kifejezést, ujabban csak annyiban történt változás, hogy a biróság «a viszonosságra vonatkozó szabályokat*) — a mi alatt természetesen a viszonosság tényleges gyakorlása is volna értendő — csak akkor bizonyittatja a fél által, «ha azokat nem ismeri. »* A viszonosság bizonyitása továbbá rendkívül nehéz. Ha a viszonosság bizonyitását a félre háritjuk, akkor reá sokszor egy megoldhatatlan feladat nehezedik, mert neki gyakran alig áll módjában beszerezni mindazokat az adatokat, a melyekből kitűnnék, hogy egy másik állam biróságai a jogvédelmet velünk szemben legalább általánosságban gyakorolják. Ha pedig ahhoz folyamodunk, a mit az osztrák jog rendel, hogy végső esetben az igazságügyi miniszter dönti el, van-e a külfölddel szemben viszonosság vagy sem: akkor ismét ennek biztosítunk döntő befolyást a konkrét ügy elbírálására, a mi nem kívánatos, mert csorbítja a bírói függetlenséget. És habár a mi jogunk az igazságügyi miniszternek ilyen döntő és a bíróságra kötelező beavatkozását nem ismeri, legalább törvény nincs, a mely megállapítaná, mégis gyakran tapasztaljuk, hogy ő a viszonosság kérdésében nyilatkozatokat tesz, a melyekhez a bíróságok alkal* 1893 : XVIII. t.-cz. 63. §.