Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

SZOKÁSJOG ÉS TÖRVÉNYJOG. 9I káséhoz sem. Ha a törvény vagy a szokás nem kelti fel a követés kényszerűségének érzését : vakszabály marad mindkettő, jogot nem produkál ; csakúgy mint hangot nem produkálna a hangszer, ha csupa süket fül lenne a világon. Ha tehát a törvényjog, és a szokás/V^ keletkeztető tényeit keressük, fel kell vennünk körükbe az opinio necessitatist is ; de a törvén/ és a szokás ténykörébe e kellék nem tartozik. Hanem igenis: tapasztalatszerü tény, hogy az opinio necessitatis-t nem váltja ki az olyan — bármi általános és állandó — szokás, a melyről tudjuk, hogy az emberek azt nem a jog parancsánál fogva, hanem egyéb okból: szabad elhatározásból, czélszerüség, kényelem, illemtudás, udvariasság stb. okából követik, de ugy hogy azzal a jog reprobatiója nélkül bármikor fel is hagyhatnak. Bármi általánosan és állandóan tapasztaljuk, hogy az emberek reggel kelnek és este fekszenek, bizonyos divat szerint öltözködnek, az utczán egymásnak köszönnek, születés- és névnapokon alkalmi ajándékkal kedveskednek, vendéglőben borravalót adnak stb. : minthogy tudjuk, hogy az efféléket nem jogparancs, hanem más tekintetek indokából teszik, bennünk sem keltik a jog hatását. Jogszokás csak az olyan szokás, a melynek követésében valami jogparancs elismerését véljük látni a követők részéről —• csak az ilyen szokás váltja ki bennünk azt az érzést, hogy azt a mögötte lappangó jogparancsot nekünk is követnünk kell. Néha az ilyen jogparancs csakugyan ott is van a szokás megett. Ilyen az eset, ha egy törvénytételt sürüen alkalmaz az élet: a szokásjog itt csak ismétli azt, a mit a törvény már előtte elrendelt. De a jogteremtő szokás esetében, a szokás követői csak hiszik, hogy a fennálló jog ezt igy rendeli. Más szóval: a jogteremtő szokás szükségképen tévedésen alapszik — a tévedés nem, mint sokan tartják, akadálya a szokásjog képződésének, hanem szükségszerű élőföltétele. Legfontosabb esete e szokásjogi jogteremtésnek a mai életben az, a mely az u. n. s?okásjogi értelmezés (usualis interpretatio) utján megy