Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 2. szám - Szokásjog és törvényjog

90 D? SCHWARZ GUSZTÁV ről lehessen még szólani, matematikailag meg nem állapitható. Ha egy tételt, melyet azelőtt követtek, oly sürüen kezdenek elhanyagolni, hogy a nem-követés válik általánossá: akkor az érvénye is megszűnt. Ez a (törvényi vagy szokásjogi) jogtételnek els^okás (desuetudo) utján való megszűnése. A szokásnak állandónak kell lennie: azaz hosszabb időn keresztül és ismételve kell gyakorolni. Mennyi ez az idő és mekkora a szükséges gyakorlatok száma, ismét számszerűleg meg nem határozható. A középkorban vitatkoztak azon, hogy egy egyetlen actus megalapithatja-e a szokásjogot vagy kell-e hozzá legalább kettő vagy három ? (1. Puchta Gewohnheitsrecht II. 79. köv. 11.). Az ilyen kérdésnek nincs értelme, mert a concret viszonyokhoz képest hol több, hol kevesebb actus alapján, hol rövidebb, hol hosszabb idő alatt képződik a szokásjog: befolyással van a terület nagysága és a lakosság sűrűsége, a melyben a szokás divik, a szokás követésére való alkalom gyakorisága, a szükségérzet foka a rendezés valamely módja iránt stb. így pl. hazánkban az országbírói értekezlet szabályzata oly égető szükséget' pótolt, hogy igen gyorsan kapta fel a közszokás; hasonló tapasztalatot tettünk a büntető eljárás terén 1872-ben, midőn az igazságügyminiszter által szétküldött javaslat, az u. n. «sárga könyv» rövid idő alatt szokásjogi érvényre emelkedett. 2. A jogszokás ténybeli kellékéül az opinio necessitatis seu jurist is szokás emliteni: azaz hogy a szokás követői a^ért kövessék, mert a szokás szabályát jogszabálynak tartják. Mármost igaz, hogy valamint a törvényhozó parancsa, ugy a szokás szabálya is csak akkor jog, ha a közönség valóságban ugy érzi, hogy azt követni kell. Ennyiben a követés kényszerűségének érzése (opinio necessitatis) nemcsak a szokásjognak, hanem a törvényjognak is kritériuma. (1. lent 8. §.). De ez az érzés a törvényparancsnak, valamint a jogszokásnak csak hatása, nem alkotó rés^e. A mint az opinio necessitatist nem számítjuk a törvény keletkeztető tényalapjához, ugy nem számithatjuk a szo-