Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - Jogintézmény-e a parlamenti kormány?

70 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. tul tényleges, erkölcsi függését is alkalmasak biztosítani. így a költségvetés és számadás évenkinti bemutatásának kötelessége (kiegészíti ezt a IV. t.-cz. 6. Jvának rendelkezése, — a melyben van ugyan erős antiparlamentaristikus elem is —, hogy a jövő évi költségvetés és mult évi számadás iránti országgyűlési határozat előtt az országgyűlés el nem napolható, sem fel nem oszlatható), a minisztereknek ülési s felszólalási joga, sőt tagságuk lehetősége, kötelességük, hogy kívánatra az országgyűlésen megjelenjenek, nyilatkozzanak és az irataikba való betekintést megengedjék. Igen kedvező a parlamentaris kormány létrehozására továbbá a miniszterelnöknek jogilag tulajdonított hatalom minisztertársai megválasztására, kiknek névsorát ő a 12. §. szerint csak megerősítés végett terjeszti fel a királyhoz. Ámde az 1848-iki törvényeknek, kivált a III., IV., XVI. és XXIX. tezikkek országgyűlési tárgyalása nyilvánvalóvá teszi, hogy a parlamenti kormány létföltételeiről vajmi homályos fogalmaik voltak még azoknak is, a kik annak életbeléptetését leginkább sürgették, és hogy a meghozott törvények sok oly rendelkezést tartalmaznak, melyek egyenesen a parlamenti rendszer ellen irányulnak. Hatás nélkül hangzott el Lonovics József püspök fölszólalása, hogy a parlamenti kormánynak, mely végső forrását a választókba helyezi, természetével ellenkezik, hogy az országgyűlés feloszlatásának joga korlátokhoz köttessék, — valamint Szécsen Antalnak, ifj. Majláth Györgynek fejtegetése, hogy a minisztereknek nyilatkozási és az irataik bemutatását tárgyazó kötelessége sem egyeztethető össze a parlamentarismussal ; és a törvényhozók nem vették észre, hogy azzal a királynak, illetőleg a nádornak a minisztertanácsban való elnöklése is ellenkezik, még inkább pedig az államtanács intézménye. A XVI. tezikkben pedig «az ország minden törvényhatóságának eddigi törvényes hatáskörét fentartandónak» nyilvánították, holott a törvényhatóságok és a kormány viszonyának szabályozása hijján a miniszteri felelősség elvállalhatásának egyik leglényegesebb feltétele hiányzott ;'és a midőn a centralisták ezt a szabályozást és a megyéknek a kormány alá rendelését mint «a parlamentáris kormány természetes, kimaradhatatlan következményét)) követelték, Kossuth kijelentette, hogy ellentétet a megye törvényes hatósága és a miniszteri felelősség között nem lát és «mintsem a megye megszűnjék, készebb inkább a ministerialis törvényt megbuktatni.» Az 1848-iki törvényeknek vannak ezek szerint egyrészt oly határozmányaik, melyek lehetővé teszik a parlamenti kormány tényleges kialakulását, másrészt oly rendelkezéseik, melyek annak ellene állanak; tagadhatatlan azonban, hogy a parlamentáris kormányzat jogilag kötelező módon való megszabásának e törvényekben semmi nyoma nincsen. Egyetlen állam van, melynek törvénye kifejezetten szól a politikai felelősségről, a franczia köztársaságnak 187^ íebr. 2í-iki alaptörvénye ; de a törvényileg megállapított politikai felelősség érvényesítésének jogi eszközei hiányoznak : vádeljárásnak, bárminemű joghátrány megállapításának