Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 1. szám - A hatóság előtti rágalmazás mint felhatalmazási vétség. (A kir. Curia 85. számú döntvényének bírálata.)

A HATÓSÁG ELŐTTI RÁGALMAZÁS. vény által alkotott testületek és hatóságok ellen elkövetett nyilvános rágalmazással 202. §.), a valódiság bebizonyításának föltételes megengedésével (263. és 264. §§.), s a felhatalma­zásra hivatalból való üldözéssel 270. és 271. §§.). A birói gyakorlat e szerint az volt, hogy aki a hatóság előtti rágalmazást törvény által alkotott testület vagy hatóság tagja ellen követi el: az, minthogy a hatóságnál tett följelentése magában foglalja a nyilvánosságot, a 262. §-ban meghatározott büntetéssel bün­tetendő, — továbbá, hogy a 260. §. eseteiben is meg van engedve az állított tény valódiságának bebizonyítása, ha a 263. §-ban meghatározott föltételek fönforognak, ellenben ki van ez zárva a 264. §. eseteiben, — végre, hogy midőn a följelentésben a közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vo­natkozó olyan tény állíttatott, mely valódisága esetében bűn­vádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után: a bűnvádi el­járás megindításának a Btk. 270. és 271. §-ai értelmében hiva­talból, de csak fölhatalmazás alapján van helye. A Btk. 260. §-ának ilyetén értelmezése és alkalmazása ellen részemről még 1894-ben megjelent Kommentáromban állást foglaltam (II. k. 330., 335., 349. 1.). Kimutatni igyekez­tem, hogy a hatóság előtti rágalmazás elkövetésének módja ki­zárja azt a nyilvánosságot, a mely a Btk. 262. §-ának alkal­mazhatásához szükséges. Kiemeltem, hogy a 260. §, eseté­ben az exceptio veritatis nem vethető fel, mert a • 263. §. szerint a valódiság bizonyításának csak az e §-ban megjelölt esetekben van helye, holott a hatóság előtti rágalmazásnál mindenkor hivatalból vizsgálandó, hogy objective és subjective való vagy valótlan volt-e a följelentés, mert e vétség csak akkor állapitható meg, ha a vád valótlannak bizonyult be, a miből önként következik a 264. §. kizárása is, a mely csak kiegészíti a 263. §-t, a mennyiben kivételt állapit meg ennek 4. p.-ja alól; — végre a 2^8. és 260. §-ok tényálladéki ismérveiből levontam azt a következtetést, hogy az utóbbi §. esetében a 270. §. 2. p.-ja nem alkalmazható, mert a mig a

Next

/
Oldalképek
Tartalom