Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. szállítható, i) A Dtv.-re a btkv. 418. §-a adott alkalmat, a melynek büntetési tétele három évig terjedhető fogház és 50 frttól 1000 frtig terjedhető pénzbüntetés; melynek esetében a bíróságok egyes esetekben ugy jártak el, hogy a főbüntetést fogházban, a mellékbüntetést pedig a 92. §. alkalmazásával 50 frton alóli összegben állapították meg. A Dtv.-ben kifejezésre jutott elv a megfordított értelemben is áll és alkalmazandó. Abban az értelemben t. i. hogy ha a bíróság a főbüntetésnél a 92. §-t alkalmazza, a 92. §-t a mellékbüntetésként megállapított pénzbüntetésnél is feltétlenül alkalmazni tartozik. Ez a kir. Curiának is álláspontja. Előfordult esetben a szegedi kir. törvényszék mint másodbiróság a btkv. 418. §-a alapján a főbüntetést a 92. §. alkalmazásával fogház helyett pénzbüntetésben, a mellékpénzbüntetést pedig a speciális minimumban — 100 K-ban •— állapította meg. C. 1902. jun. 7.1 az ítéletnek a mellékpénzbüntetésre vonatkozó részét a B. P. 385. §-ának hivatalból figyelembe vett 2. pontja alapján megsemmisítette, s a mellékpénzbüntetést a speciális minimumon alóli összegben szabta ki,: «mert jóllehet a kir. törvényszék a büntetés kiszabásánál a btkv. 92. §-át alkalmazta, a mellékpénzbüntetést mégis nem ezen, hanem a 91. alapján állapította meg: a kir. törvényszék tehát a törvényben megállapított büntetési tétel megengedett enyhítésénél a törvényben vont határozatokat meg nem tartotta*). Ezekhez képest: a btkv. 92. §-ának alkalmazása szempontjából a büntetési tétel egységes egésznek tekintendő, s alkalmazása esetében az egész büntetési tételre alkalmazandó. 11. Vannak bűncselekmények, melyek mint büntettek csak szabadságvesztésbüntetéssel, mint vétségek szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel büntetendők. Ilyenek jelesül a súlyos testi sértés — btkv. 301. §. és 503. §.; — és a magánlaksértés, — btkv. y7o. és 331. §. Előfordul az az eset is, hogy a bűncselekmény mint bűntett hivatalból, mint vétség ellenben csak a sértett fél indítványára üldözendők. Ez a körülmény a gyakorlatban arra a kérdésre vezetett, vajon az ily bűntettnek a 92. §. alkalmazásával vétséggé történt correctionalisatiója folytán a vétségre a vétségnek büntetési tétele alkalmazandó-e ? tehát a szabadságvesztés büntetés mellett pénzbüntetés is alkalmazandó-e, s vajon másrészt a vétség inditványi delictum jellegét nyeri-e r Mindkét kérdést a 92. §-nak kétségtelen rendelkezése szerint tagadó értelemben kell eldönteni. Tehát a felhozott példákban: a vétséggé correctionált súlyos testi sértés és magánlaksértés csak fogházzal, és nem a btkv. különös részében a vétségre megállapított pénzbüntetéssel is büntetendő; a magánlaksértés pedig hivatalból üldözendő marad, s nem válik inditványi delictummá. Mert a btkv. 92. §-ának rendelkezése szerint a rendkivüli enyhítés alkalmazásának követ1 BJT. 45. k. 157. l.