Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

552 BÍRÓI GYAKORLAT. kezménye csak az, hogy börtön helyett fogház alkalmazandó. Mert továbbá a correctionalizált bűntettnek és az eredetileg is vétséget képező delictumnak tényálladékai külömbözök. A névazonosság a tényálladékok különböző voltát meg nem szünteti. Az ellenkező felfogás nem egyéb mint valóban csodálatos félreismerése annak, hogy a világon sok Nagy Péter, avagy Kis Pál van. de ezek névazonosságuk daczára is különböző személyek. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1881 nov. 26-án 7169. sz. teljes ülési megállapodásában ugyanezt a felfogást tette magáévá, kimondván, hogy: «sulyos testi sértés büntette esetében, ha a btkv. 92. §-a alapján a vádbeli cselekmény vétségnek minősíttetik, és a büntetés fogházban állapittatik meg, a fogházzal kapcsolatban a pénzbüntetés mint mellékbüntetés nem alkalmazandó*. A 2. sz. Dtv.-ben azonban a m. kir. Curia — mutató in pejus consilio — az ellenkező álláspontra helyezkedett és kimondotta, hogy «súlyos testi sértés bűntettének a btkv. 92. és 20. §-ai alapján súlyos testi sértés vétségére való átváltoztatása esetében a btkv. 302. §-ában meghatározott fogház, valamint a pénzbüntetés együtt alkalmazandók)). A Curia egyébiránt — téves — döntvényének következményeit le nem vonta, a mennyiben a laksértés esetében a birói gyakorlat ugy a pénzbüntetés alkalmazása kérdésében, mint abban a kérdésben, hogy a correctionalizált bűntett inditványi delictummá lesz-e, — ingadozó. így a pénzbüntetésnek alkalmazandósága mellett C. 1888. jun. 16.1 azon az alapon, hogy a btkv. 330. §. és 332. §-aiban meghatározott delictumoknak «typikus ismérvei azonosak». Ugyan igy C. 1888. decz. 11.,2 mely arra helyezi a súlyt, a) hogy a btkv.-ben elfogadott viszonylagosság —• relativitás — folyománya az a szabály, hogy a vétséggé correctionalizált bűntett olyannak tekintendő, mintha már előre a törvény speciálisan kifejezett rendelkezése által vétségnek mondatott volna ki, és ennek büntetésével rendeltetett volna büntetni; b) hogy mindazokban az esetekben, a melyekben egy bizonyos bűntett és vétség a jellemző typikus ismérvek azonosságánál fogva nem csupán egy fejezet, hanem azonfelül még egy elnevezés alá foglaltatott, mindezekben az esetekben a correctionalizált bűntett a törvény értelmében azonossá, mindenesetre pedig teljesen egyenértékűvé válik az ő typikus tulajdonságaival biró s már eleve vétségnek megállapított cselekmény nyel» Ez az érvelés nem veszi figyelembe a törvénynek épen ellenkező rendelkezését. A törvényhozónak bizonyára módjában állott volna azt mondani, hogy a súlyos testi sértés és a magánlaksértés büntette a 92. §. alkalmazásával az ugyanabban a fejezetben, egyazon elnevezés alá foglalt vétségre rendelt büntetéssel büntetendő. De a törvény egészen mást mondott. A typikus ismérvek közösségéből s a bűntettnek és vétségnek egy fejezet és egy elnevezés alá foglalásából a két tényálladék azonosságára vont következtetés pedig annak érvelésére emlé1 Jogt KÖ7l iflfiR. évi ??. sz. — 2 BJT. 1- k. J74. I.