Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. alkalmazása a törvény világos rendelkezésébe ütközik, s az érték csekélysége egyéb enyhitö körülmények hiányában csak is a 01. §. alkalmazására szolgálhat indokul. o) Vétkes bukás esetében a kir. ítélő tábla a 92. §-t alkalmazta, súlyosító körülmények nem létében azért, «mert nem vonatott kétségbe vádlottnak az az állítása, hogy segéde által meglopatott, s tekintettel vádlott büntetlen előéletére, és arra, hogy előnyös végrehajtást még a feleségének sem engedett». C. 1887. ápril i.1 a vádlott meglopatását bizonyítottnak nem fogadta el; a fennmaradó enyhítő körülményeket a 92. §-nak alkalmazására elégteleneknek találta. p) Állami tanítónő ellen elkövetett nyilvános becsületsértés — btkv. 262. §. — esetében a kir. itélő tábla a 92. §-t alkalmazta ((tekintettel arra, hogy vádlott még büntetve nem volt, és hogy a tettet kis leányának, ki még az napon nem is evett, az iskolába marasztaltatása felett ingerült állapotban követte el»; C. 1883. ápril 3.2 szerint «az enyhítő körülmények sem annyira nyomatékosak nem lévén, sem oly nagy számmal fenn nem forogván, hogy a btkv. 92. §-a alkalmazható lenne,» a büntetés a 91. §-nak alkalmazásával állapitatott meg. q) Haláltokozott súlyos testi sértés esetében — btkv. joó. §. első büntetési tételének alkalmazása mellett — tekintettel az elsőbirósági Ítéletben felsorolt azokra az enyhítő körülményekre, ahogy vádlott még büntetve nem volt és a cselekményéből származott gyászos következményeket nem látta be» C. 1884. febr. 28.3 az e. b. alkalmazott 92. §. helyett csak a 91. §. alkalmazását találta indokoltnak. Sajátszerű tévedésbe esett az e. b., midőn vádlott cselekményére a 306. §. súlyosabb büntetési tételét alkalmazta azért, mert habár sértett teherben nem volt, de vádlott őt terhesnek tartotta, s a szándéka a btkv. 304. §-ában meghatározott következményre volt irányozva. A subjectiv elméletnek persze ez a felfogás felel meg. r) Gyilkosság és megkísértett rablás esetében «a fiatal kor, s az ismételt pálinkázás által előidézett izgatott lelki állapot* nem a 92. §. hanem csak is a 91. §. 2. bekezdésének alkalmazását (életfogytig tartó fegyház) igazoló enyhitő körülményekül vétetett. C. 1883. jun. 15.4 A kir. itélő tábla a halálbüntetés mellőzésének egyedüli indokául azt hozta fel, hogy «a gyilkosság tényálladéka jelen esetben nem közvetlen bizonyítékokra levén fektetve, szemben a halálbüntetés kivételes természetével, a törvénykezési gyakorlat a halálbüntetés alkalmazását meg nem engedi». A curiai ítélet ezt a felfogást expressiv verbis visszautasította, s jogosultnak el nem fogadhatónak nyilvánította. Ezzel ellentétben áll: s) Gyilkosság és rablás esetében C. 1880. 994^. sz.5 ítélete, mely a 91. §-nak alkalmazásának s a halálbüntetés mellőzésének egyik indokául 1 U. o. 14. k. 9;. I. — 2 U. o. 8. k. 70. 1. 5 u. o. 8. k. ?o?. I. — 4 u. o. 7. k. 76. 1. — 5 U. o. 2. k. 67. 1.