Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. VII. Fejezet. A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. (76-94.§.) 27. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. badlábra helyeztetett s a gyermek kezére adatott, a gyermeket vizbe dobta. x1) Halált okozott súlyos testi sértés — btkv. 308. §. — esetében C. 1880. decz. 20.1 három vádlottra a 92. §-t annak tekintetbe vételével alkalmazta, «hogy ezek a vádlottak hírt véve a család — megtámadott — fejének veszélyben forgásáról a szeretet természetes ösztönétől ragadtatva, siettek annak segélyére, habár az aggály és rémület közt a jogos védelem határait átlépték ís». Ez ítéleti indok alapján azonban vádlottakat fel kellett volna menteni, mert ha a Curia azt fogadta el, hogy vádlottak a jogos védelem határait «aggály és rémület között» lépték ár, ezzel kézzelfoghatóan a btkv. 79. §. 3. bekezdésében meghatározott büntetést kizáró okot állapította meg. yl) Gyilkosság esetében — vádlottnő törvénytelen leánygyermekét a vizbe dobta — a mvhelyi kir. itélő tábla 1880. szept. 20.2 a btkv. 92. §-át alkalmazta, tekintettel vádlottnak rovatlan előéletére, bűnbánó beismerésére, elhanyagolt nevelésére, nyomasztó anyagi helyzetére, arra, hogy gyermekét nagyon szerette, s hogy az orvosi vélemény szerint a gyermek már megelőzőleg oly beteges volt, hogy halála, minden valószínűség szerint, nem sokára ugy is bekövetkezett volna. X1) Váltóhamisítás esetében C. 1880. nov. 17.3 «az elsőbiróság Ítéletében felhozott túlnyomó enyhítő körülmények fontolóra vétele mellett» alkalmazta a 92. $-t. Az elsőbiróság ítélete enyhítő körülményül vette: • vádlott feddhetlen előéletét, szorult vagyoni viszonyait, töredelmes önbeismerését, hogy vádlott négy közkönyörületre utalt gyámoltalan gyermek atyja, hogy a váltó tartozásokat kifizetni s a kárt jóvá tenni iparkodott, s csak is ezen törekvésének tutajdonitandó, hogy ő a hamis váltók beváltása tekintetéből uj hamisítványokat gyártott, és azt, hogy a károsult pénzintézetek a hozzájuk benyújtott váltók elfogadásánál a pénzintézeteknél szokásos óvatosság nélkül jártak el, s ebbeli mulasztásuk folytán a vádlottat uj és uj hamisítványok készítésére némileg felbátorították)). a1) Halált okozott súlyos testi sértés esetében C. 1880. decz. 6.4 a 92. §-t a lehető legteljesebb mértékben alkalmazta a különben jó előéletű vádlottra «tekintettel arra, hogy vádlott a megöltre irányzott ütést csak akkor intézte, midőn irányában ellenséges indulattal viseltető két egyénnel látván magát szemben, ezek által minden ok nélkül bottal támadtatott meg, és tőlük ütést szenvedett; hogy ezen jogtalan és minden indok nélküli megtámadtatás által indulatba hozatott, s hogy vádlott bár kétségtelenül nagyobb fokú felháborodásba hozatott, mindazonáltal visszatartási ingerültségében sem mért több ütést, az őtet előbb és jogtalanul megtámadott ellenfelére, mint egyet». 1 U. o. 1. k. if$. 1. — 2 U. o. 1. k. 5. I. — i U. o. 1. k. 214. |. — + U. o. 1. k. 501. I.