Jogállam, 1906 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1906 / 5. szám - Az Unio alkotmánya. 1. [r.]

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A márczius 31-iki ülés a szocziologia eszméinek diadalmas hóditó körútjáról tett tanúságot. Dr. Wiltmann Ernő előadása, mely szerényen «a Tervedet 1079. §-a a rokonitó magánjog szempontjából* czim alá rejtőzött, ékesen szóló tanúságot tett a társadalmi tudomány egységes voltáról s ama nagy és meglepő eredményekről, a melyek a szocziologia megállapított igazságainak a jogtudomány minden terére való átültetésétől még várhatók. Nem vesz el semmit a szocziologia értékéből, hogy igazságai közül kevés az, a mely e nevet — még annak e földön elérhető relatív értelmében is — megérdemelné és kivívta volna magának; s nem vesz el semmit értékéből az sem, hogy eredményeit s hipotéziseit gyakorta éretlen állapotban szaggatják le tudásunk fájáról olyanok, a kik azokat nem komoly módon értékesítésre, hanem jelszavakul dobálódzásra használják. Az osztályharcz és osztálygyülölködés jelszavainak semmi közük a szoczíologiához. s a szocziologiának semmi köze ahhoz, hogy ellenségei ama jelszavakat az ő nevére keresztelik. Ennek az uj, sokban merész és sokban megszokott közhelyeket leromboló, tudománynak tán legértékesebb fejezete az, a mely az államszabta jogrendnek a társadalmi életre való visszahatását teszi vizsgálata tárgyává, s mely azt követeli, hogy a törvényhozó szabályai megalkotásánál vessen számot ama közvetett hatásokkal is, a melyeket a behozandó jog a társadalmi osztályok erőviszonyaira gyakorolni fog. Ama tapasztalatból kiindulva, hogy nem mindegy, vajon egy vagy tízezer vagy százezer ember kerül valamely jogváltozás folytán előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe, ez az iskola kénytelen elpártolni az «egyenlőség, szabadság, testvériség* szószerinti értelmétől, hogy e hármas jelszó igazi tartalmát jobban megközelíthesse; s az állam közbelépését kénytelen követelni mindenütt, a hol túlnyomó gazdasági erők a velük szembenállók létfeltételeit veszélyeztetik. A magánjog volt a jog ama szaka, mely legtovább állta a szocziologusok ostromát. A római jog reczeptiójának dereka oly időbe esett, a mikor gazdasági tudományban és filozófiában egyaránt a alaisser fairé* elve trónolt ellenmondás nélkül; ennek eredményekép a római jogból csak azt recipiálták, a mi ennek az individualisztikus, sőt atomisztikus felfogásnak kedvezett, s magánjogként csak azt fogadták el, a mit mindenkire mate-