Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - Az uj osztrák törvényjavaslatok

82 ROVÁS. lépésével és csikarjon ki tőle oly egyezséget, a mely a főurat szorongatott helyzetéből kiszabadítja. És mit tesz a rendőrség felkért tagja ? Jegyzőkönyvbe iktatja a följelentést, és pedig lehető részletesen, hogy minden szükséges adat a kezében legyen. Ezután egy tetszés szerinti számot ad a jegyzőkönyvnek, hogy ugy tűnjék fel, mintha az be volna iktatva, holott a szám csak költött és legkevésbbé sem illeszthető be a hivatalos iktató számok sorozatába. Az ekként praeparált följelentés alapján már most rövid határidőre megidézi az uzsorást, nagyobb ijesztés czéljából esetleg annak valamely hozzátartozóját is és a terhelő tanukat. Az idézés szabályszerűen, hivatalos alakban, a följelentésre irt költött szám alatt történik. Ennek komolyságát tehát senkinek sincs joga kétségbe vonni. A kitűzött határnapon meg is jelennek mind a beidézettek, mert hiszen elővezetés terhe alatt idéztettek. A rendőr erélyesen faggatja őket, s midőn minden terhelő adat a kezében van: szigorú vallatás alá fogja az uzsorást. Letartóztatással is fenyegeti, ha nem tesz őszinte vallomást, de azért nem tartóztatja le forma szerint, hanem csak ott tartja az őrszobában reggeltől estig, nehogy a tanukkal összebeszélhessen. Mikor azután eléggé megpuhult: elébe tartja az alternatívát, hogy vagy kiegyezik a panaszossal, mely esetben az eljárás megszűnik, vagy pedig a rendőrség átteszi a nyomozás iratait a kir. ügyészséghez, a mikor azután már nincs többé menekülés. A megszorított ember természetesen az előbbit választja. Elengedi követelése egy részét, le.nond a végrehajtások folytatásáról s általában oly egyezséget köt és pedig kellő formában s a szükséges tanuk jelenlétében, a minő az adós igényeit te'.jesen kielégíti. Erre mindnyájan megkönnyebbült lélekkel hagyják el a rendőrség palotáját. A főúr és ügyvédje kezükben a kedvező egyezséggel, a meggyötört hitelező pedig azzal a tudattal, hogy a meghozott áldozat árán nagy bajtól szabadul meg. A hivatalosan teljesített nyomozás iratai pedig most már a papírkosárba vándorolhatnak. Nincs rájuk többé szükség. A hivatalosan beiktatott iratok közül sem fognak hiányozni. Színjáték volt az egész. A ki nincs beavatva a budapesti államrendőrség titkaiba: az mesének vélhetné e kis történetet. A benfentesek azonban tudják, hogy ez gyakran ismétlődő valóság. De miként történhetik meg ilyesmi jogállamban? Hogy követhet el a rendőrség hivatalos minőségében olyasmit, a mi közel áll a csalás és a zsarolás tényálladékához ? Ezt persze nem igen gondolják meg azok, a kik a rendőri színjáték részesei. Mi azonban rovásra teszszük őket, mert kötelességünk felvenni a küzdelmet a visszaélés ellen, midőn tudomásunkra jutott. Rovásra való az ügyvéd, a ki ily eszközökkel kíván segíteni kliense baján — különösen pedig a rendőrség, a mely megát ily czélra eszközül felhasználtatja. Meg vagyunk róla győződve, hogy a belügyminiszter meg fogja szüntetni e visszaélést, ha az valamely concret eset alkalmából tudomá-