Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A biztositási jog kézikönyve [könyvismertetés]

74 IRODALOM. kásokat, a biztosítási jog irodalmát és végre a biztosítás különböző nemeit. Itt szerző csak a magán és állami biztosítást különbözteti meg, pedig van megyei és városi biztosítás is. A szárazföldi és tengeri biztosítás között lévő alfaj, a reánk nézve igen fontos folyón való biztosítás kimaradt. A második fő rési két fejezetben a biztosítási intézménynek az államhoz való viszonyával és a közigazgatási szabályokkal foglalkozik. Szerző feltétlen híve az állami ellenőrzésnek. Én is ennek vallom magamat, csak nem fogadhatom el szerző érvelését, mely szerint az állami beavatkozás sehol sincs annyira helyén mint épen a biztositásnál, mert azok — a mint más helyen mondja — fizetésképtelenségüket sokáig elburkolhatják. Ez állhat külföldre, de ná'unk nem. Kérdem, melyik biztosító intézet pa'ástolhatta rosz anyagi állapotát 2—3 évnél tovább, de hány takarékpénztár húzta fizetésképtelenségét évtizedeken át. Mely biztosító intézetnél vesztette a közönség az utolsó évtizedekben pénzét? De ennek ellenében hány vidéki pénzintézetnél (Békés-Csaba, Csácza, Arad, Sopron. Kis-Czell stb.) úsztak el mill:ók ? Az utolsó évtizedben csak legutóbb károsította meg a közönséget egy kölcsönös tüz- és jégbiztositó szövetkezet. De csak azért, mert az a bizonyos közönség látta, hogy az állam támogatja, ajánlja, sőt még óriási összegekkel ki is segítette ezt a szövetkezetet és ez után indult; különben már régen félreállt volna és nem károsodott volna meg senki. A törvényileg szervezett állami gyámkodás sem mindig feltétlen biztos óvszer a közönség károsodása ellen. Láttuk, hogy az «Ausztriai) bécsi kölcsönös életbiztosító társaságnál az állami ellenőrzés szeme láttára kallódtak el a milliók és senki sem vette észre. Csak midőn az igazgatója meghalt és önvallomást hagyott hátra, derült ki a milliókra menő veszteség. A gyakorlatban ezek a dolgok máskép érvényesülnek, mint az elméleti fejtegetésekben. Sajnálattal látom, hogy szerző dr. Beck Hugó «Törvényjavaslat a magánbiztositási vállalatokról") czimü előterjesztésével csak néhány sorban végez és a többi háromszor átdolgozott és három kiadásban megjelent javaslatokat pedig alig veszi figyelembe. Pedig dr. Beck munkája megérdemelte volna az alapos feldolgozást, valamint tudni szerettük volna, hogy minő álláspontot foglal el szerző az utolsó javaslattal szemben. Határozottan vissza kell azonban utasítani szerző ama állítását, hogy az állami felrgyelet kérdése nálunk csak azért utópia, mert megvalósítása elé politikai vezetőférfiak magánviszonyai is gördítenek akadályokat. Ez erős és megérdemetlen gyanúsítás, melynek kézikönyvben még akkor sem lett volna szabad előfordulnia, ha igaz lett volna. Pedig az egész dologból egy szó sem igaz. Mint szépen hangzó, a tényeknek azonban meg nem felelő jelszó variáltatik a közönség körébe dobva, hogy hangulatot keltsen. De az egész kijelentés nem egyéb üres, ellenszenves ráfogásnál. Ilyen, a tényeknek meg nem felelő állítás az is, hogy a Magyar-Franczia biztosító