Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A biztositási jog kézikönyve [könyvismertetés]

IRODALOM. 73 elvesztheti, másrészt, hogy a természet elemei néha egy csapásra megsemmisíthetik munkálkodásban töltött életének eredményeit. Ellenben annál szorgalmasabban működhetik, ha meg van az a tudata, hogy biztosítva van a veszélyek ellen, melyek működésének gyümölcseit fenyegetik. Ez a tudat fokozza erejét, termelő képességét. E tudatot pedig legczélszerübben a biztosítás intézménye élesztheti fel, mert a biztosítás megnyugtató oltalma alatt belterjes termelés fejlődik, mely nemcsak a\ egyén, hanem a társadalom erkölcsi életével és a\ állam gazdasági állapotára nagy haszonnal jár. Ezt az arany mondatot ajánlom mindazok figyelmébe, kik még ma is —• és azok, fájdalom, még mindig nagyon sokan vannak — a biztosítási üzletet beosmérlik. Dr. Gellér munkája hatalmas, majdnem óoo oldalra terjedő mii, melynek megírása nagy szorgalom mellett is minden bizonynyal éveket vett igénybe. Hogy ezt a nagy munkát itt nyomról-nyomra bemutassam, nem áll rendelkezésemre a kellő hely. Pedig a munka, mely három főrészből áll, megérdemelné, hogy mennél alaposabban és tüzetesebben foglalkozzunk vele. Az első főrés\ a bevezetés, mely 11 fejezetben a biztosítás tájékoztató alapfogalmait, matematikai és statisztikai alapjait, erkölcsi, társadalmi és gazdasági jelentőségét, valamint a biztosítás intézményének különféle alakulatait tárgyalja. Az utóbbi pontnál megfeledkezett szerző azokról a kölcsönös biztosító társaságokról, melyek veszteség esetén nemcsak dijutánfizetéseket követelnek, hanem a fizetendő kártérítéseket a rendelkezésre álló, illetőleg befolyt dijak arányában leszállítják. Ez a módozat különösen a jég- és állatbiztosításnál dívik. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy szerző szerint a szövetkezeteknek nem kell a részvényesek osztalékairól gondoskodniok. Ajánlom szerzőnek, hogy nézze csak át a hazánkban működő kölcsönös biztosító intézetek alapszabályait. Fog például olyat találni, a melyeknél a meglehetős nagy biztosítéki alap befizetőinek 6%-nyi osztalék (kamat) van biztositva és ha veszteségek folytán ez el nem éretik, a biztosított felek kötelesek dijutánfizetésekkel nemcsak a veszteségeket kiegyenlíteni, hanem a 6°0-os osztalék (kamat) kifizetését lehetővé tenni. Azt hiszem sok részvénytársasági részvényes van hazánkban, ki szívesen becserélné részvényeit, különösen azokat, a melyek után több éven át nem kapott osztalékot (kamatot), ilyen feltétlen és biztosan ó°/0-ot hozó alap- vagy nem tudom hányfélekép — csak részvénynek nem — elnevezett részjegy ellenében. A bevezetés foglalkozik még — ugyan talán túlságosan röviden — a biztosítás egyetemes történetével és még rövidebben a hazai biztosítási ügy történeti vázlatával. Szerző a nálunk működő társaságok számát 87 re teszi én csak 70 et ismerek. Szépen, elég terjedelmesen és könnyen áttekinthetően tárgyalja szerző ugy a külföldi, mint a hazai biztosítási jog és törvényhozás fejlődését, továbbá ismerteti a biztosítási jog sajátságait, a biztosítási szo-