Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 1. szám - A biztositási jog kézikönyve [könyvismertetés]
72 IRODALOM. gyakorlatilag, mint elméletileg. Mert ha ebből a szempontból nézünk körül, bizony sajnosán kell tapasztalnunk, hogy épen nálunk ismerik ezt a gazdasági tényezőt legkevésbbé és hogy épen azért terjed is nálunk sokkal nehezebben és lassabban, mint a nyugat többi államaiban. Ha a statisztikát megszólaltatom ez állitásom igazolására, meglepő számokkal fog beszélni. íme az idei óriási tűzkárok igazolták, hogy nálunk a megsemmisitett értékek alig ^5 %-a van tüz ellen, jégkárok ellen az évi termésnek csak 8%-a van biztosítva. Az életbiztosítást a lakosság r6%-a veszi igénybe, mig baleset ellen való biztosítást alig 1%, azaz egy százalék kötött. A többi biztosítási ágazatokról pedig jobb nem is szólani. Ez bizony rendkívül szegényes eredmény. És mintegy önmagától tárul elénk az a kérdés, hogy mi lehet ennek az oka ? Az előttem fekvő munka szerzője nem adja meg erre a kérdésre a választ, de azért maga a munka elég ékesen szól. A szerző ugyanis bámulatos hangya-szorgalommal hordta össze a biztosítási irodalom ezerre menő müveit és azokra alapítja, vagy azokkal támogatja azt, a mit mondani akar. Néhány százra rug a magyar forrásmunkák száma is, de azok mind csupán csak jogi meg újra jogi kérdésekkel foglalkoznak. Gyakorlati vagy a biztosítást illetőleg annak egyes ágait ismertető munkával nem találkozunk. De ez nem a szerző hibája, mert ilyen munkáink nincsenek. És ebben találom én annak az egyedüli okát, hogy a mi biztosítási ügyünk o'y nehezen terjed. A mi a biztosítás ügyköréből a sajtót eihagyja, az mind jogi munka, jogi tanulmány, me'y átlagban magas színvonalon áll és a biztosítási jog fejlesztése körül már óriási szolgálatot tett a biztosítás eszméjének, de a biztosítási üzlet fejlesztéséhez, már hivatásánál fogva természetesen hozzá nem járulhatott. Nálunk tehát hiányzik az a biztosítási irodalom, mely a biztosítást mint ismeretet, mint tudományt fejleszsze és továbbvigye, mely azt népszerűsítse, annak gazdasági fontosságát megértesse ugy a kunyhóban, mint a palotában. Dr. Gellér kézikönyében itt-ott megkisérlette ezt az irányt is érvényesíteni, de a mint tisztán a gyakorlati térre áttért, tolla gyengült. A figyelmes olvasó érzi, hogy maga a munka irója sem állt egész biztos alapon. Ezt nem szemrehányáskép mondom. Nem is akarok ezzel a munka becséből semmit sem levonni, mert én e gyengéjét csak természetesnek találom. Szerző, távol a fővárostól, vidéken, Pécsett ügyvédeskedik, messze elesik a biztosítási üzlet lüktető életerejétől, nincs alkalma mindent saját szemével megfigyelni, hanem utalva van idegen gyakorlati tapasztalatokra. És ha ennek ellenére latba vetjük aránylag kevés tévedéseit, dicséretet érdemel, hogy mint tisztán elméleti ember ennyire is be tudott hatolni a gyakorlatba. Altalános közgazdasági szempontból szép és élvezetes, a mit dr. Gellér a biztosítás erkölcsi, társadalmi és gazdasági jelentőségéről ir, vagy czitál. Az egyén gazdasági tevékenységét semmi sem lankasztja jobban, mint az. a bántó gondolat, hogy azt, a mit tevékenysége, munkája által szerzett,