Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1905-ben

704 BÍRÓI GYAKORLAT. rozatok megállapítják, hogy az üzletszabályzat 6. §-a az alkalmazotti vétkesség szempontjából csak a modern munkabéri szerződés általános jogelvét alkalmazta a vasúti jogra, mely különben a Kt. 398. §-a értelmében a közönséges fuvarozó felelősségétől terjedelme szempontjából egyáltalán nem különbözik. Ebből a tábla arra a következtetésre jut, hogy a 6. §. alapján az alkalmazottak sztrájkja, mint ilyen, nem teszi a vasutat feltétlenül felelőssé, hanem csak akkor, ha a sztrájk nem «oly mértékű és oly jellegű, hogy lehetetlenné teszi, hogy a munkaadó a munka végzésére alkalmazottakat szerezhessen. Ha pedig a sztrájk az eset körülményeihez képest a munkaadó által leküzdhetetlen, akkor a sztrájk a munkaadó mentesítése szempontjából erőhatalom jellegű esemény* (G. F. 804. sz.}. Egyébként a tábla, mint felülvizsgálati bíróság feloldta az ítéletet, a felebbezési bíróságra bízván annak megállapítását, vajon az adott esetben a sztrájk csakugyan ily jellegű volt-e és vajon a forgalmi akadályról szóló értesítés kellő időben és kellő módon megtörtént-e. A feloldó végzés ez utóbbi intézkedéséből arra lehet következtetni, hogy a tábla elvileg elfogadhatónak tartja azt az álláspontot, hogy a sztrájk, ha a szállítás folytatásában meg is gátolja a vasutat, az üzletszabályzatban előirt kötelező értesítések alól azért még fel nem menti.* A vasúti sztrájk különben a szállítási póthatáridő engedélyezésének kérdésében is jogerős birói döntésre adott alkalmat, a mennyiben a budapesti tábla 1905. szept. 28-án I. G. 68. sz. (G. F- 803. sz.) haíáro-, zatában kimondotta, hogy a szállítási póthatáridő a rendkívüli forgalmi viszonyok bekövetkezése idejében már útban levő árukra, sőt még az esetben, is alkalmazandó, ha ez áruk fuvarozása még a szállítási póthatáridő engedélyezése előtt befejeztetett, mert a visszaható hatály megállapítása vagy megtagadása kizárólag a kereskedelmi minisztériumnak mint felügyeleti hatóságnak hatáskörébe tartozik. Az osztrák legfelsőbb bíróság analóg esetben, az üzletszabály 63. §. 6. bek.-ét alkalmazta és kijelentette, hogy a sztrájk mint «a vasút vétkessége nélkül beállott forgalmi zavar» tartama alatt a szállítási határidő szünetel. A tengeri fuvarozási jog különben ritkán alkalmazott jogszabályait a Curia ez idén két határozatában vette alapul. Az egyik határozat a hajóskapitány kártérítési kötelezettségét állapítja meg, midőn a hajótuiajdonos felelőssége jogerős olasz ítéletben megállapittatott (C. 1905. márcz. 10. 1132, 904. G. F. 441. sz.). A másik határozat szerint a hajózási rendtartásnak az a rendelkezése, hogy a hajótörést szenvedett hajó személyzete az őt megillető fizetéshez való jogát elveszti, a hajózási személyzetnek csakis az az utolsó ut, de nem az azt megelőző utak alatt felmerült illetményeire vonatkozik. * E határozat a Jogt. Közi. 1906. okt. 27. és nov. 17. és 25. számaiban kritikailag meg lett vitatva. Dr. Kohn Jakab az ítélet ellen, dr. Békésy e mellett foglal állást. Előbbi czikk főként polemikus és a táblai itélet indokolásának érveit sem közli objectiv módon. Békésy különösen az alkalmazottakért való felelősség hatását fejtegeti a vasút ellenük irányított visszkereseti jogának szempontjából.