Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1905-ben

BÍRÓI GYAKORLAT. 795 A hajótulajdonosok e kötelezettségekért nem csupán tengeri, hanem rendszerint minden egyéb vagyonukkal felelősek és eme kötelezettségükön az, hogy a hajó, melyen az alkalmazott szolgálatokat tett, rakományostól megsemmisült, nem változtat (C. 1905. febr. 15. 1101 904. Jogt. D. IV. f. II. k. 93. sz.). A biztosítási jogra vonatkozó határozatokkal, ugy mint eddig is, külön szemlében foglalkozunk.1 A~ ügynöki dij tárgyában joggyakorlatunk mind szigorúbban követeli meg, hogy a közvetítői tevékenység és az ügylet létrejötte közti okozati összefüggés bizonyítva legyen és csak azokban az esetekben hajlandó a közvetítési dijat megítélni, midőn az ügylet csakugyan a közvetítő előkészítése folytán jött létre 2 (budapesti t. 1904 június 17. II. G. ói. sz.). Magától értetődik azonban, hogy elegendő, ha a közbenjáró a feleket összehozta és nem zárja ki a közvetítési dijat, ha ők az ügyletet magát további kjzbenjárás nélkül kötik meg (C. 1905 febr. 22. 1349 904. G. F. j57. sz.). Ha az ügynöknek a közbenjárási dij valamely kölcsön kieszközléséért igértetett, akkor a Curia 254/1904. sz. határozata szerint nem jár már a kölcsön megszavazása folytán, hanem csak akkor, ha a kölcsön tényleg folyósittatott is (Ker. J. 3. sz.). A váltó lényeges kellékeit birói gyakorlatunk szigorúan magyarázza. így többek között keüékhiányt constatált a Curia az oly váltónál, a melyben a fizetési idő «három hóra» szavakkal volt kifejezve, mert ez kétséget hagy az iránt, hogy a három hónapi határidő a kelettől vagy bemutatástól szánutandó-e ? (1905 márcz. 2. 715/1904. Jogt. D. IV. f. III. k. 66. sz.). A lényeges kellék megváltoztatása folytán a bizonyítási teher az iránt, hogy ez a váltókötelezettek hozzájárulásával történt, a váltójogositottat terheli. Ezért utasította el a Curia azt a váltóbirtokost, a ki legitimáczióját ugy állította helyre, hogy a rendelvényes nevét törölte és e helyett önmagát tüntette fel rendelvényesként (1905 május 9. I2Ó9''904. G. F. 670. sz.). Az eddigi gyakorlattól eltérő 3 és joggal kifogásolható álláspontot foglalt el a Curia, midőn kimondta, hogy a kiskorúság alatt aláirt váltó még akkor sem érvényesíthető váltói uton, ha az aláiró nagykorúságának elérése után tartozását külön okiratban kifejezetten elismerte (1905 márcz. 17. 1189/904. G. F. 442. sz.). A váltó utólagos kitöltésére adott meghatalmazás csak a lényeges kellékekre vonatkozik (C. 1905 jan. 12. 455/905. Jogt. D. IV. f. I. k. 217. sz.). Ez a jog csak 52 év alatt évül el, és ekkor is az elévülésre hivatkozónak kellene bizonyítania, hogy a váltóadás és kitöltés között több mint 52 év telt el (C. 1905 jan. 31. j68. G. F. 618. sz.) Az utólagos ' Lásd Jogállam II. évf. íjo. és 190. U; III. évf. 112. és 167. I., IV. évf. 60. lap. 2 L. Nagy F. 207. §. 2. jegyzet. 5 L. Nagy F. Váltójog 17. §. 7. jegyzet.