Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1905-ben

BÍRÓI GYAKORLAT. 79? fennálló tilalmat és ennek daczára kivánta az elszállítást, nem követelhet kártérítést, még az eladó jótállása esetén sem, mert «a kereskedelmi forgalomban megkívánt kölcsönös tisztesség és hűség fogalmával nem egyeztethető össze az, hogy egy kereskedő törvényellenes cselekmény elkövetésére hagyja magát serkenteni másnak oly Ígérete által, hogy az ebből eredő kárát meg fogja téríteni* (C. IOOÍ. máj. 24. 135,1904. Ker. J. 18. sz.). Az üzletszabályzat 61. §. 4. pontja alapján a fuvardíj után-vagy visszafizetése iránti követelés egy év alatt évül el. A Curia kimondotta, hogy az üzemkezelő vasút részéről az üzembe vett vasút ellen igényelt fuvardijkövetelések nem esnek e rendelkezés alá, mert itt a felek között külön szerződés kiállításával jött létre a jogviszony és e külön szerződés szabályozza a fizetendő díjtételeket (1905. máj. 17. 1079 1904. Jogt. D. IV. f. II. k. [71. sz.). Oly fizetésnél, melyet az államvasutak a postatakarékpénztárak utján teljesítenek, a Curia 1905. jun. 7. 1226/1904. sz. határozata a bélyegkökségeket a nyugta kiállítására kötelezett hitelezőre hántotta (Jogt. D. IV. f. III. k. 55. sz.) és ezzel eltért az alsóbb bíróságok ujabb ítélkezésében kifejezésre jutott és a polgári törvénykönyv tervezetében foglalt ama jogszabálytól, hogy a nyugtabélyeget az tartozik viselni, a kinek a nyugta kiállítása érdekében áll. A Curia tehát továbbra is a magánjogi 'viszonyokra alkalmazza azt a tisztán pénzügyi természetű szabályt, hogy a pénzügyi hatóság a nyugta kiállítója ellen fordulhat abban az esetben, ha a kellő bélyeglerovás a nyugtán meg nem történt.* Az 1904. évi vasúti sztrájk immár több jogerős döntésre adott alkalmat. A szállítási kényszer kérdésében a kassai tábla kimondotta, hogy sztrájk idejében a vasút nem köteles árukat fuvarozás végett felvenni azzal az indokolással, hogy a vasúti alkalmazottak munkamegtagadása vis majort képez (1904. decz. 29. 148. G. Jogt. D. IV. f. I. k. 145. sz. a.). Ugyanerre a conclusióra jut a budapesti tábla, azonban azon az alapon, hogy a rendes fuvarozási eszközök alatt nemcsak a kocsik, mozdonyok és egyéb felszerelések értendők, hanem az emberi munkaerő is, mely nélkül a forgalmat megindítani és fenntartani nem lehet. A vasút tehát már az ü. sz. 6. §. 2. pontja folytán sem kötelezhető kártérítésre, eltekintve attól, vajon egyébként vis majornak tekintendő-e a sztrájk vagy nem (1905. febr. 23. II. G. 177/901. G. F355. sz.). Ugyanez a határozat különben helyesen hivatkozik az üzletszabályzat 26. §-ára, mely szerint a személyszállítás megtagadása esetén csakis akkor jár kártérítés, ha személyszállító vonatok egyáltalán közlekednek. E határozatok a fuvarozási szerződés megkötésének megtagadása folytán előálló jogkövetkezményeket állapították meg. A budapesti tábla azonban legújabban a már megkötött fuvarozási szerződések tekintetében is döntött a sztrájk hatásáról. Az 1905. szept. 28. II. G. 43. és II. G. 79. sz. hatá* V. ö. F/aenkel Sándor Ker. J. 1905. évf. 21. sz.