Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1905-ben

BÍRÓI GYAKORLAT. irányul és a létfenntartás alapját sem vonja el szerződő féltől». Ebben az indokolásban felcsillan az az eszme is, hogy az e határon tul terjedő versenykorlátozást, minőt pl. a kartell létesít, a Curia érvényes szerződési kikötésnek el nem ismeri és kötbér álta'i biztosításához nem nyújt birói segélyt. Ezt különben ujabban a C. (905/1905., 664 1904. sz. hat. Jogt. D. IV. f. II. k. 25. sz. III. k. 197. sz.) kifejezetten is kimondta, midőn a versenykorlátozó kikötést erkölcstelennek minősítette. A kötbér-mérséklés kérdésében nem a kötelezett fél helyzete, hanem a jogosult félnek a kötbérrel biztositani kívánt teljesítéshez fűződő vagyoni érdeke irányadó (C. 1905. febr. 28. G. 577/904. Jogt. D. IV. f. III. k. 22. sz.). A kötbérkövetelés ellen nem védekezhetik a vállalkozó vis majorra alapított kifogással akkor, ha alvállalkozóinak akár vétkes, akár vétlen mulasztásáról van szó (C. 1904. decz. ió. 45 54/1905. Jogt. D. IV. f. I. k. 108. sz.). Az osztálysorsjáték — mint évenként — ugy most is ujabb döntésre szolgáltatott okot. A budapesti tábla (1904. decz. 16. II. G. 146. G. F. 219. sz.) kijelentette, hogy az egyszeri húzásra érvényes sorsjegyek csupán a húzás időpontjáig tekintendők hitelezetieknek, ha csak ellenkező megállapodás a felek közt nem létesült. Az a kifejezésmód, hogy «egy osztályt hiteiezek» csak megerősíti ezt a feltevést és a vételárnak a húzás napján túlterjedő időpontig való hitelezését nem lehet vélelmezni akkor sem, ha e jogvita nem magánegyének és sorsjegyeladók, hanem a főelárusitók és a sorsjegyet továbbelárusitók között támadt. A takarékpénztári betétek kamatait az 1885 : XXV. t.-cz. 20. §-a a hitelezésből eredő követelések kamatainak három éves elévülési ideje alól kifejezetten kiveszi. Az elévülés kérdésében tehát irányadók az alapszabályok.* Ilyenek hiányában pedig az elévülési idő a rendes 52 éves. A C. már most (1905. május 25-án 1047 1904. sz. Ügyv. L. 50. sz.) kimondta, hogy a betétel idejében érvényes alapszabályok irányadók és mivel ebben a felmerült esetben az 1844. szept. 2-diki rendszabály értelmében 40 éves elévülési időt állapítottak meg, az uj alapszabálynak visszaható erő nem tulajdonitható, mert későbbi alapszabálynak a szerzett jogok tekintetében jogfosztó hatálya nem lehet. A postatakarékpénztári számlára történt fizetésnél ismétli a Curia a már mult évi szemlénkben** említett azt az álláspontját, hogy a fizetés oly elbírálás alá esik, mintha magánál a számlatulajdonosnál történt volna, ugy hogy, ha a tőke a kereset beadása előtt a postatakarékpénztárba befizettetett, a felperes a költségekre leszállítóit keresetével is elutasítandó (524 1904, Ker, J. 8. sz.; 1456,1904. és 1506/1904. sz. Jogt. D. IV. f. II. k. 168. és III. k. 174. sz.). Ugyanebben a határozatban kijelenti a Curia, hogy a tőkére nézve adott fizetési halasztás korántsem jelenti a tőke után járó kamat elengedését is. * L. Nagy F. 126. §. 26. jegyzet. ** L. Jogállam III. k. 674. 1,