Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 10. szám - Az örökösödési perben hozott itélet legitimáló hatása

778 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. lása, egyesítése és újból való eladása által enyhítheti; a kölcsönuzsora ellen büntető rendelkezéseket, a szövetkezeti ügy támogatását, esetleg olcsó kölcsön kibocsátását vehet foganatba. S mindenekelőtt neveljen az állam, emelje a köznép szellemi nivóját a helyesebb s okszerűbb gazdálkodásra, — s a többit majd elvégzi ez a nép maga, állami gyámkodás és hűbéres birtokmegkötés nélkül. M. TÖRVÉNYE LŐKÉSZITÉS. Az örökösödési perben holott Ítélet legitimáló hatása. Minden jogrendszerben, álljon az akár az ipso iure öröklés, akár az örökösi nyilatkozat jogszerző hatásának álláspontján, az elhalálozás folytán rövidebb-hosszabb ideig tartó bizonytalanság áll be abban a tekintetben, hogy az átszállásra képes jogok és kötelezettségek alanya ezután ki lesz. E bizonytalanság eloszlatására az állam maga is törekszik és e törekvés főként két alakban nyilvánul: némely esetben kötelezőleg előírj a az örökösödési kérdés rendezését (1894 : XVI. t.-cz. 2. és 4. §.) és ez eseteken kívül is módot nyújt az örökösnek, hogy legitimátióját hivatalos eljárás utján igazolhassa. Ily legitimáló eszközt mai jogunk hármat ismer: az örökösödési (hagyományi) bizonyítványt, a hagyatékátadó-végzést és az örökösödési perben hozott ítéletet. Nézetem szerint mai birói gyakorlatunkban az ítélet legitimáló hatása túlságos mértékben, elvileg minden esetben érvényre jut, minek következménye azután, hogy az örökösödési per viszont nehézkes, oda nem való, sőt a perjog alapelveibe ütköző inquisitorius eljárással van összekötve. Mai jogunkban lépten-nyomon hangoztatott tétel, hogy «... kellően legitimálva van az is, a kinek öröklési joga örökösödési perben hozott jogerős ítélettel van megállapítva.)) (Fodor, Magy. Mjog V. kötete 629. 1.). Ez a tétel van bíróságaink szeme előtt, midőn az ellenfél beismerése esetén is kívánják ,a perben az örökösödési czim tényalapjainak igazolását, midőn azt kívánják, hogy örökösödési perben minden érdekelt képviselve legyen és e legutóbbi tétel ad alkalmat arra a további felfogásra, hogy az örökösödési per, melyet egyik érdekelt indított, az egész öröklési kérdésre vonatkozólag itélt dolgoknak tekintetik mindazok között, kik a perben fel- vagy alperesi minőségben képviselve voltak. A magánjogi pernek lényeges jellemvonása az, hogy a felek, tehát a felperes és alperes közötti jogviszony eldöntésére van hivatva. A per technikája, a bizonyítás, a beismerés, arra vannak alapítva, hogy a bíró a felek kérelmeinek határa közt, az ő előadásuk alapján, az általuk ajánlott bizonyítási eszközök segélyével dönti el az eléje kerülő jogkérdést, vagyis el-