Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

A KERESK. TÖRVÉNY RENDBÜNTETÉSEINEK ELÉVÜLÉSÉRŐL. 45 zik, ezek elévülésének tehát nem volna szabad megkezdődni addig, a mig a rosszhiszemű cselekvény felfedezhetővé nem vált.* Ily nemű rendezés volna helyes de lege ferenda. Addig azonban, mig ez be nem következik, nézetem szerint, ugy áll a kérdés, hogy a kereskedelmi törvényben tiltott cselekvényekre a büntető törvény elévülési szabályának alkalmazása nagyobb bajokkal jár, mint ha elévülési szabály egyáltalán nem alkalmaztatik. Az elévülési szabály nem alkalmazása a gyakorlatban eddig nem járt valami feltűnő bajjal, és aligha is fogbajjal járni, mert abban a valószínűtlen esetben, ha valamely rég elmúlt esemény tétetnék feljelentés tárgyává, a bíróságnak mindig módja volna a méltánytalanságot a minimalis büntetés alkalmazásával enyhíteni. Ellenben a büntetőtörvény elévülési szabályának alkalmazása avval a lényeges gyakorlati bajjal jár, hogy oly szabály alkalmaztatik az esetre, a mely az eset természetével nem fér össze, és a mely az intézmény czélját teheti gyakran illuzóriussá. * A szövetkezetekről szóló törvénytervezet 104. §-ában az ott szabályozott ide vágó büntetendő cselekvények elévülése fogházbüntetésre vonatkozólag három évben, pénzbirságra vonatkozólag egy évben van megállapítva «azon naptól számítva, a melyen a kérdéses cselekvény vagy mulasztás elkövettetett.» Az indokolás azt mondja, hogy ez a szabály a kereskedelmi törvénynek az elévülésre vonatkozó hiányát akarja pótolni, és a három évi elévülést, mint a vétségekre vonatkozó elévülésnek megfelelőt, az egy évit pedig mint a vétségek és a kihágások elévülése közti középmértéket állapította meg. A tervezetnek az elévülés kezdőpontjára vonatkozó rendelkezése, nézetem szerint, a fent kifejtett kifogás alá esik.