Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A folyó működési év első nagyobbszabásu vitáján tul van a Jogászegylet: befejezte a dr. Nagy Ferenc^ által szerkesztett és az igazságügyminiszter által közzétett szövetkezeti törvényjavaslat-tervedet fölötti eszmecserét, mely négy ülést vett igénybe. A tervezet t mint előadó dr. Navratil Ákos kassai jogakadémiai tanár ismertette, egyben a részletekre vonatkozó megjegyzéseit is beleszővén előadásába. Az ismertető rész tekintetében észrevételünk nincs; az előadó kritikai fejtegetései azonban nélkülözték az e kérdésben oly számos és jelentős elvi szempontok felvetését, az egész matéria sarkpontjainak éles kidomboritását, mely feladat természetszerűleg az előadóra hárul. A vita további során is — ugy találjuk — túltengett a technikai részletekkel való bíbelődés, s megvitatlan maradt több sarkalatos elvi kérdés. Alig akadt egy-két szónok a számos felszólaló közt, a ki túlemelkedve a törvénytervezet egy-egy részletintézkedésének birálgatásán, magának a szövetkezeti ügynek jogi és szocziális létalapjait vette bonczkés alá. E kevesek közt első helyen dr. Gold Simon és dr. Lévy Béla felszólalásait kell megemlítenünk. A'láspontjuk homlokon hordja azt a törekvést, hogy a szövetkezeti ügy jogi szabályozását a szövetkezetek lényegének, létczéljának helyes megismeréséből kiindulva tegyék vizsgálódásuk tárgyává; s ha a szövetkezetek e lényeges alapsajátságainak kifejtését mellőzték is, előadásukból kétségtelenül kitetszik, hogy annak alapja a szövetkezetek élesen körülhatárolt és helyesen felfogott jogi és társadalmi képe. Mi is tehát ez a lényege, létczélja a szövetkezeteknek ? Mi az a gazdasági kritérium, a melyiken megfordul, vajon valamely társaság szövetkezet-e vagy nem ? E kérdés feltevése még nem jelenti a praetensiót, hogy azt itt futtában meg is kívánjuk oldani; de feltenni és megoldani, tehát megvitatni is, kell. S az egymással ellentétes számos álláspont között azt az egyet minden banalitása mellett is e részben mint kétségtelent és kiindulópontot kell elfogadnunk, hogy a szövetkezet létjogosultságát, életerejét az önsegély eszméjében birja, ellentétben az üzletszerű nyerészkedő vállalkozással, a mit nemcsak a mindennapi életben, hanem a jogban is (v. ö. keresk. törv. 3. §.) kereskedői tevékenységnek nevezünk. Mi következik ebből r Az. hogy a szövetkezet elvben, fogalmilag nem kereskedő.