Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; 7. [r.]; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok

BÍRÓI GYAKORLAT. hetö, hogy «a férj legyözhetlen szenvedély*) vagy «elutasithatlan kötelesség" ellenállhatlan ereje alatt cselekedett. Ellenben ellenállhatlan erő állapítandó meg annak javára, «a kit nemes és erényes szenvedély vagy tulhatalmas indok ragadott el a büncselekvény elkövetésére". VII. Fenyegetés, i. A btkv. 77. §-ában tárgyalt s a beszámítást kizáró «kényszerítésnek') — ellentétben az ^ellenállhatlan erövel« (vis absoluta; physikai kényszerítés' — második esete a fenyegetés, vis compulsiva; psichikai kényszerítés. Az elsőnél az ellenállhatatlan erő hatása alatt állóval szembún physikai beszámításnak sincs helye, mert nem ö, hanem az ő testének mint eszköznek felhasználásával a kényszerítő cselekszik. A physikai kényszerítés esetében ellenben a cselekmény a kényszeritettnek nemcsak physikailag beszámítandó (mert ő tette), hanem lélektanilag is (mert akarva tette, «et sí coactus tamen quidem voluit»). Csak a büntetőjogi beszámítás van kizárva, a mit a min. indokok azzal indokolnak, hogy «a törvénynek az emberi viszonyokat és a közönséges élet körülményeit kell szem előtt tartania és e szempontból nem állithatja az embert a bűntett és a heroismus közé s nem követelheti, hogy csupán az esetben mentessék fel az ember a büntetéstől, ha herosi tulajdonságokkal bír. 2. Tisztán elméleti jelentőséggel bir az, hogy a btkv. 77. §-ában contemplált kényszerítés tulajdonképen nem egyéb, mint végszükség. Mert mindkettő egyaránt «közvetlen, máskép el nem hárítható veszélyt» tételez fel. A beszámítás kizárásának tehát mind két esetben egyazon állapot az oka. A különbség csak az, hogy ezt az állapotot a kényszerítésnél más személy idézte elő, mig a végszükségnél az másképen keletkezett. }. A kényszerítés hazai joggyakorlatunkban elvi jelentőségű eltérésekre alkalmat nem adott, ugyanazért feltételeinek röviden a következőkben összegezésére szorítkozhatunk: a) a beszámítást csak a törvényben meghatározott fenyegetés zárja ki; b) a veszélynek némelyek szerint puszta "lehetősége') is elegendő, mások szerint «valószínűsége» szükséges. A közvetítő álláspont szerint a veszély akkor forog fenn, ha a fenyegetettben a körülmények szerint indokolt aggályt kelteni alkalmas. Másrészt a kérdés megítélésénél a fenyegetettnek személyére, testi és szellemi egyéniségére kell tekintettel lenni; c) a veszélyeztetés «közvetlen» volta annak tér- és időbeli viszonyaira és tárgyára vonatkozik. Tárgyát illetőleg jelesül arra, hogy csak oly fenyegetés zárhatja ki e beszámítást, mely közvetlenül az életet és testi épséget veszélyezteti; ellenben nem vehető tekintetbe oly fenyegetés, mely közvetlenül más jogot, az életet vagy testi épséget ellenben csak közvetve veszélyezteti. d szökés, vagy enyhébb delictum elkövetésének árán való szabadulás lehetősége esetében a cselekmény beszámítandó, mert ily esetekben a veszély máskép el volt hárítható. A hozzátartozókat illetőleg: