Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; 7. [r.]; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok

BÍRÓI GYAKORLAT. gazdája szolgálatából kilépve, nem mert mostoha atyja házához menni és igy kénytelen volt napokig szalmakazalban tartózkodni és éhezni, elfogadni kellett; ezen körülmény, tekintettel vádlottnak fiatal korára, vádlottra oly ellenállhatlan erővel nehezedett, hogy vádlott éhségét nem tudta máskép, mint csak ingóknak eltulajdonításával megszüntetni, tehát vádlottnál jelen esetben az éhség oly ellenállhatlan erőnek bizonyult, mely vádlottat arra kényszeritette, hogy a terhére rótt cselekményt elkövesse». Különös benyomást tesz ez az indokolás, midőn egy pár sorral feljebb azt olvassuk, hogy vádlott a vasvillával kifeszített kamarából nemcsak kenyeret és szalonnát, hanem két darab vaspléhet is lopott; a vaspléheket egy ószerésznek eladta és a pénzen halászhorgot, dohányt és bicskát vásárolt. A kir. Curia 1902. jun. 30. a kir. itélő táblának bűnösséget kimondó ítélete ellen közbevetett semmiségi panaszt elutasította; nem azért, mert a szóban forgó ok egyáltalán nem vonható az ellenállhatlan erő fogalma alá, hanem azért, mert miután a kir. itélő tábla való tény gyanánt azt fogadta el, hogy vádlott szolgálatát saját elhatározásából hagyta el és hogy az atyjához való visszatérést meg sem kísérelte, miután ebből folyóan azt állapította meg, hogy vádlottat saját elhatározásán kívül álló okok nem kényszeritették arra, hogy házon kivül barangoljon és hogy ennek folytán oly ellenállhatlan erő által nem volt kényszerítve arra, hogy a táplálkozás hiánya miatt beállót éhségét máskép mint büntetendő cselekmény elkövetése által csillapítsa: a büntető törvény rendelkezéseit nem alkalmazta tévesen.1—1 3. Az olasz judikatura, — az uj btkv. életbe lépte előtt — az ellenállhatlan erőt a morális erőszakra is kiterjesztette ugyan, de egyes kivételes esetektől eltekintve, a szélsőségektől tartózkodott. Nem tekintette jelesül ellenállhatlan erőnek: párbajnál azt, hogy a tettes katonatiszt, a ki arra hivatkozik, hogy a kihívás elmulasztása vagy el nem fogadása esetében a katonai törvények értelmében becsület elleni vétség miatt katonatiszti állását elveszítené. De érdekes, hogy a bírósági ítélet épen azt fejti ki, hogy a katonai törvény nem értelmezhető a vádlott által neki tulajdonított értelemben.3 Ez a kérdés a hazai ítélkezést is foglalkoztatta. Curia 1900. szept. 25.4 ítélete szerint az a körülmény, a melyre vádlottak hivatkoznak, hogy t. i. mint tartalékos katonatisztek sértés esetében párviadalra kötelesek, a btkvnek VII. fejezetében meghatározott beszámítást kizáró okot nem képez és igy a felmentésre alapul nem szolgálhat; sőt 1885. decz. 5.5 mellőzte az első 1 BJT. 44. k. 1x2. I. 2 Az éhség igen is kizárhatja a beszámítást, de soha sem ellenállhatlan erő czimén, hanem: a) vagy akként, hogy a tettesben oly physologiai állapotot szül, mely az öntudatlan állapot fogalma alá vonható; b) vagy végszükség czimén. 3 Riv. 8-en 20. k. 257. I. és jo k. 52. 1. < BJT. 42. k. 72. I. 5 CD. 2. k. 1 <>. 1.