Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A jogtörténet tanitásának kérdéséhez

298 EGYETEMEK ÉS JOGAKADÉMIÁK. A büntetőjog történetét tárgyaló müvek közül nagy többségben vannak azok, melyek nemcsak a magyar nemzet jogfejlődését, hanem mind a büntetőjog, mind a büntető perjog egyetemes fejlődését is vizsgálják. A czikkiró ennek bizonyítására a B. Sz. 195 —194. lapjain harmincz angol, franczia, német, osztrák és magyar irót emiitett meg, s közülök a legkiválóbbaknak irodalmi működését most pár szóval jellemzi. Minthogy Timon (Jogállam f. évi 177. 1.) kijelentette, hogy «a Sohm által megállapított igazságok erejét sem Kohler, sem bárki másnak véleménye meg nem ingathatja*, czikkiró arra utal, hogy ez ugyanaz az álláspont, a melynek alapján az egyszeri khalifa a szent koránon kívül minden más könyvet elégettetett, s kifejti azt a nézetét, hogy a tudományos módszerre nézve nem lehet senkinek nézetét sem «kizárólagosan szabadalmazottnak* tekinteni. A büntetőjog irodalma a legutóbbi három évtizedben hatféle főirányt tüntet fel és az ellentétes iskolák vezető emberei mindegyikének is megvan az alapvető kérdésekben a maga lényegileg eltérő álláspontja, de a büntetőjogi irodalomban lefolyt heves küzdelmek daczára mégsem történt meg, hogy egyik büntetőjogi iró a másik tudományos munkásságát (különösen olyant, a melyről a czimen kivül semmi mást nem ismert , egyszerűen képtelenségnek minősítette volna, és nem tétetett olyan örök időkre szóló kijelentés sem, hogy valamely iskola fejének véleményét senki másnak nézete s akárhány tudósnak akármely érveléssel támogatott álláspontja meg nem ingathatja. Ifi. Vitatja czikkiró, hogy az európai jogfejlődésnek oly intézményei, jogszabályai és elvei, melyeket a magyar jogásznak a fentebb II. a)—c) alatt kifejtettek szerint ismernie kell (pl. a hűbériség, a testületi szervezkedés, továbbá a büntetőjogi és perjogi intézmények fejlődéséből ebeknek egés^ sorozata) Timonnak módszere és rendszere szerint a magyar jogtörténet czime alatt nem adhatók elő, részben azért, mert szélesebb keretüek, egyetemesebbek, hogysem a magyar jogfejlődés keretének tárgyalásában megférnének, részben pedig abból az okból, mert olyan intézményekre (pl. esküdtbíróság, scabini, ügyészség stb.) vonatkoznak, melyek a magyar jogfejlődésben sohasem fordultak elő, melyeket tehát nem lehet valamely magyar jogintézmény vagy jogtétel ismertetése kapcsán tárgyalni. Hogy ez nem lehetséges, azt czikkiró a földrajz tanitásából meritett analóg példával kísérli meg kimutatni. Minthogy tehát az egyetemes jogfejlődés nem fér bele a részleges magyar jogtörténet előadásába, minthogy továbbá az általános európai jogfejlődés tárgyalása nem kapcsolható a különleges magyar jogfejlődésben gyakran hiányzó intézmények és jogszabályok előadásához: ezeknél fogva a czikkiró fenntartja azt az álláspontját, hogy nemcsak egyes külföldi intézmények, melyeknek előadását Timon 1904 októberben (Jogállam m. evi 455, 1.) két-három órás speciál-kollégiumban. ujabban (Jogállam f. évi 180. 1.) három órás speciál-kollégiumban szintén szükségesnek tartja, hanem