Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A kérdés-feltétel megtagadása esküdtbírósági eljárásban

A KÉRDÉS-FELTÉTEL MEGTAGADÁSA. 27 I dések szerkesztésénél nem gondoltak a revisióra; igy történt azután, hogy az esküdtbíróság Ítéletei anyagjogi szempontból nem vizsgálhatók felül, mert hiányzik azokból a ténymegállapítás. Egészen alapos és találó Dalcke következő fejtegetése : «Midőn a 295. §. (megfelel a Bp. 3^. §-nak) előirja, hogy a főkérdésnek a tettet törvényes ismérveivel kell meghatározni s körülírni, ezt a szabályt akkép értelmezik a gyakorlatban, hogy a törvényes ismérvek föivétele nemcsak hogy elegendő, hanem azok pótlása konkrét tényekkel, vagy ezeknek felvétele a jogielemek mellett nincs is megengedve. Ebből következik, hogy a konkrét tényeknek a törvényes ismérvek alá foglalása teljesen az esküdteknek van átengedve, s hogy az esküdtek a tényálladéki elemeket abban láthatják megvalósítva, a miben akarják; tehát nemcsak olyan tényekben, melyek a főtárgyaláson felmerültek, hanem olyanokban is, melyekről oll nem volí s;ó. Ennek az ellenőrizhetetlenségnek következménye azután az, hogy az itélet anyagjogi szempontból nem vizsgálható felül.» (Fragestellung 2. kiadás 61. lap)* Ez a gyakorlat csak akkor volna helyes, ha az esküdtbíróság Ítélete ellen nem volna megengedve a revisió. Miután azonban semmiségi panasz használható bármily anyagjogi sérelem miatt: a Curiának volna feladata a kérdésfeltételt törvényes mederbe szorítani. Sajnos, be kell ismernünk, hogy a kérdések szerkesztésére nézve a törvény sem szabatos. Csupán a 355. §, irja elő a főkérdésre, hogy a tényelemeket fel kell abba venni; de már a kisegítő s mellékkérdésnél erről nem szól semmit. A kisegítő kérdésnél nem vitás, hogy annak a megfelelő tényelemeket is tartalmazni kell, mert hiszen a kisegítő kér* Minden túlzástól mentes Kríes feljajdulása, a ki azt mondja, hogy a kérdések helytelen szerkesztése miatt az anyagi jog teljesen ki van szolgáltatva az esküdtszéknek. Korlátlanul felmenthetnek s elitélhetnek ugyanazon tényállás alapján (Lehrbuch lap 2. jegyzet.)