Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A kérdés-feltétel megtagadása esküdtbírósági eljárásban

VARGHA FERENCZ mozzanatoknak; legalább a bűnösség s minősítés megállapításánál szemet kell ezek előtt hunyni, kivéve, a hol a törvény maga írja elő az érzelmi mozzanatok figyelembe vételét (281., 307. §.), ámde a bíró itt sem saját érzelmi világával vet számot, hanem a vádlott indulatainak keletkezését s intenzitását kutatja. Miután tehát a törvénytől sem jobbra, sem balra nem térhet el, az esküdtszék barátai a szakbírói működést automatikusnak tartják s a chablonszerüség vádjával illetik azt. A ki megirja majdan az ítélkezés lélektanát, mindenesetre hálás s szerfölött érdekes anyagot talál annak a kérdésnek taglalásánál, hogy az itélet keletkezésénél teljesen ki kell-e zárni az érzelmi mozzanatokat, s csupán az értelmi tényezőknek van-e itt szerepük ; szerves összefüggésben áll ez ama további kérdéssel, hogy az igazság csupán a törvény formális érvényesülésétől függ-e, vagy kapcsolatba hozandók azzal oly lélektani s társadalmi tényezők is, melyek a cselekmény létrejötténél döntő szerepet visznek? Bizonyos dolog, hogy mai jogrendszerünkben, legalább szakbiráknál az itélet ilyetén megalkotása ki van zárva. Esküdtbiróságnál is hasonlókép kellene a dolognak lenni, mert hiszen a Bp. 349. §-a szerint az esküdtbiró is esküt tesz arra, hogy a törvényt megtartja : a különbség tehát csak az volna, hogy a szakbíró indokol, — az esküdt pedig nem. És mégis azt látjuk, hogy szertelen különbség van a szakbíró s a jury ítéletének megalkotásánál. Az esküdtek laikusok, tehát már ez okból sem tarthatják meg teljesen a törvényt : igaz ugyan, hogy az elnöki kitar.itás arra való, hogv az esküdt jogban járatlan elméje felvilágosittassék a jogtudomány rejtelmeiről. De hiszen mindenki tudja, hogy hypokrizis ez a szabály; s ha van utópia a perjogban, ugy bizonyára a legnagyobb utópia az, mely azt hiszi, hogy ez az elnöki kitanitás hamarjában, pár perez alatt mindarra megtanithatja az esküdtet, a mit — az élet-tapasztalat szerint — igen sok biró egy hosszú pályafutás alatt sem volt képes megtanulni. Ehhez járul az, hogy a dolog természetének megfelelőleg