Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

BÍRÓI GYAKORLAT. 229 Vizsgáljuk már most a kérdést példák nyomán. A mulasztási bűncselekmények közül, a melyeket dr. Doroghi felemiit, gyakorlati példakép vehetjük a talált dolog jogtalan elsajátítását (Btk. 365. §.). Ez a bűncselekmény ama mulasztása áhal követtetik el, hogy a találó a talált dolgot nvolcz nap alatt nem adja át sem a tulajdonosnak, sem a hatóságnak.* Dr. Doroghi szerint e bűncselekmény elévülését de lege lata «azon időtől kell számítani, midőn az előidézett jogellenes állapot megszűnt*. Könnyen lehetne alkalmazni ezt a szabályt oly esetekben, a mikor a tettes a mulasztás elkövetése után megbánja tettét, és a talált dolgot később, például két hónap múlva átadja a tulajdonosnak. Ilyenkor ez a szabály annyit jelentene, hogy a bűncselekmény a nyolcz nap eltelte után bevégzettnek tekintendő, de a cselekmény elévülése csak a dolog utólagos átadásának megtörténtekor kezdődik. Sokkal nehezebb azonban e szabály alkalmazása akkor, ha a tettes nem tér utóbb sem jó útra és a talált dolgot sem nyolcz nap alatt, sem később nem adja át. Megszünik-e, és mikor szűnik meg az előidézett jogellenes állapot, ha a megtaláló a talált dolgot végkép megtartja magának, vagy eladja, vagy zálogba adja? Dr. Doroghi fejtegetésében nincs felelet ezekre a kérdésekre, ezek határozott megfejtése nélkül pedig nem lehet tudni, hogy az ő elve épen a leggyakorlatibb esetekben mikép volna az ő nézete alapján alkalmazandó.** Az én nézetem szerint a véghezvitel napja, a melytől a büntető törvény 107. §. értelmében az elévülés kezdődik, de lege lata csak a mulasztás elkövetésének napja lehet, tehát jogtalan elsajátítás esetében a dolog átadására megszabott nyolcz nap letelte utáni nap. Büntető törvényünknek nem az a felfogása, hogy az elévülés nem kezdődik meg addig, * iMiíielyf a nyolcz nap — mondja Edvi Illés Károly — eltelt, a nélkül, hogv a találó a dolgot illetékes helyen átadta vagy bejelentette, ezzel a jogtalan elsajátítás rendszerint bevégzettnek tekintendő. Ily esetben kivételesen csak akkor állapítható meg a büntetlenség, ha a találó bebizonyítja, hogy neki komoly szándéka volt a dolgot visszaadni és a 8 napi határidőt csak tudatlanságból, hanyagságból vagy legyőzhetetlen akadály miatt mulasztotta el». Idézett mii, II. kötet 104. lap. ** Hogy mily nehezen alkalmazhatók a gyakorlatban a dr. Doroghi által kifejtett elévülési szabályok, azt egy kózclíekvő példa mutatja. A K. T. 16. §-a és 218. §. t;. pontja értelmében tilos és büntetés alá esik a részvénytársaság saját részvényeinek zálogba vétele. Ezt a cselekményt dr. Doroghi a rögtönös bűncselekmények közé sorolia. Azonban nézetem szerint erre a cselekményre dr. Doroghinak az a meghatározása illik, hogy «a tettes a delictum véghezvitele után is fentartja az általa előidézett jogellenes állapotot-, mert hiszen addig a mig a zálogviszony tart, a tettes folyton zálogban tartja a zálogba vett részvényt. E szerint a cselekmény elévülését attól az időtől kellene számítani, a mikor az előidézett jogellenes állapot, azaz a zálogviszony megszűnt. Már pedig a budapesti kir. Ítélőtábla, a mely a dr. Doroghi által idézett esetben a kereskedelmi törvény által büntetett cselekményekre az elévülés szabályát alkalmazta, az elévülést a zálogba vétel időpontjától, nem pedig a zálogviszony megszüntetésétől számította. Grill-féle Döntvénytár folyóirat. i<)"v Ili füzet 104. lap.)