Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. zése ugyanis — könnyen legalább — oda értelmezhető, hogy csak szenvedély okozta elmebetegség esetében lehetne szó a beszámítás kizárásáról, holott az öntudatlan állapot, habár sokszor s észrevehetlenül pathologiai állapotba mehet át, lényegileg nem pathologiai, hanem fizologiai állapot. Erre a felfogásra utalnak különben a Curiának az u. n. házasságtörési drámákban hozott számos ítéletei is. 1881. 9381. sz.1 a btkv. 76. §-a alapján felmenti az alsó fokokban elitélt vádlottat, a ki házasságtörésen érve nejét, a csábitót megverte, ugy hogy 40 napig beteg volt. A' felmentést azzal indokolja, hogy: «vádlott nejével oly helyzetben találta a sértettet, mely a férjben rendszerint a legerősebb indulatot felkelti és azt a felháborodott lélek ellenállhatatlan vihara hullámzásának teszi ki». hogy: «a lélek ily állapotában elkövetett cselekmények a szabad elhatározás folytán véghez vitt cselekmények jellegéve] nem birnak» és hogy: a btkv. 76. §. rendelkezése a szabad elhatározási képességnek, az elmetehetség ideiglenes, muló megzavartsága és a beszámításnak a muló megzavartság alatt elkövetett cselekmény miatti kizárására is kiterjed. Hasonló esetben a felmentés2 arra való tekintettel, hogy az erős lelki felindulásnak oly nagy foka, mely a szabad akarat nyilvánításában vádlottat akadályozza, indokoltnak tűnik fel. Az első fokban felmentett, a másod fokban elitélt vádlottat, a ki a férjével saját lakásán házasságtörésen kapott nőt 20 nap alatt gyógyuló testi sértés okozásával bántalmazta, a C.3 felmentette, mert a vádlott akaratának sz;ibad elhatározásában méltán nagyfokú felindulása folytán oly mérvben volt korlátozva, hogy bűnössége meg nem állapitható. Hasonló esetekben ((öntudatlan állapot czimén felmentés: 1897. nov. 18.; 1901. márcz. 28., ellenben 1897. máj. 5. felmentés azon az alapon, hogy «a nagy mérvű felindulás s rendkívüli izgatottság alkalmasak voltak arra, hogy vádlott elmetehetségét megzavarják)).4 A házasságtörési drámákban a Curia arra helyez súlyt, hogy a tettenérés a tettesre meglepetés jellegével bírjon. így halállal végződött bántalmazás esetében a kir. itélő tábla ítéletével — a btkv. 76. és 77. §-aira való együttes, közelebbi meghatározás nélküli hivatkozással — felmentett vádlottat a C.5 elitélte azért, mert a nő feslett erkölcsű volt, a férj már künn a mezőn — a hova őt neje ép azért küldte, hogy a háztól eltávolítsa — gyanakodott s így a tettenérés őt meg nem lepte, mert haza érve lépteit lassította, az ajtó előtt hallgatózott, hogy meggyőződjék nincs-e ott a szerető, a miből a C. azt a következtetést vonja le, hogy nem annyira a meggyalázás szülte szenvedély, mint inkább a sértett irányában megfogamzott bosszú kitöltése lebegett szemei előtt*. 1 BJT. j. k. 185. 1. - 2 1885. márcz. J. BJT. 10. k. 26. 1. — 3 1894. okt. 11. BJT. 29. k. 164. I. — + Jog 1808. 5. sz. Jogt. K. 1901. 16. sz. BJT. 74. k. 193. I. I. — 188:. máj. 4. BJT. 4. k. 252. 1.