Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.
BÍRÓI GYAKORLAT. Az esetnek érdekességet kölcsönzött az, hogy a tettes magát azonnal feljelentette. A C. erre nem reflectált. Ugyanígy1 azért «mert vádlott a tiltott viszonyt nem véletlenül s igy nem meglepetve fedezte fel, hanem órákig leste az illetőket», s mert «ily körülmények között egészen nyugodtan (!) átgondolhatta nejének és a sértettnek viszonyát, s el lehetett készülve arra is, hogy mily helyzetben fogja nejét és a sértettet találni». Ugyancsak elitélés 2 azért, mert vádlott már ismételten érte nejét hűtlenségen a sértettel. Hogy a meglepetés az indulat hevének fokozására alkalmas, az kétségtelen, de ennek a felfogásnak feltétlen elvvé emelése a lélektannal ellenkezik. Egy analóg esetben a C. a meglepetés hiánya daczára felmentette a vádlottat.3 Ebben az esetben a férj távolabbi útra kelt, de mert nejére gyanakodott, hogy a sértettel viszonya van, a miért sértettet pár szóval előbb figyelmeztette is, hogy életét koczkáztatja, a fele útról visszatért, s titokban az istállóba vonult, hogy nejét kikémlelje. Esti 8 órakor látta nejét a kúthoz menni, a hova a sértett is megjelent. Vádlott ekkor beosont a lakásba, kihozta puskáját s visszatért leshelyére. Látta később nejét a kertbe menni, hol ismét a sértettel találkozott és csókolódzott s midőn a lakásból gyermeke sírását hallotta, eltávozott azzal az ígérettel, hogy vissza jő. Vádlott ekkor kirohant s két lövést tett a sértettre, kinek azonban sikerült elmenekülni s csak súlyos testi sértést szenvedett. A felmentést a C. ebben az esetben, az elkeserülés s felindulás szülte ((ellenállhatatlan erőre», — btkv. 77. §. — alapította. Annak a vádlottnőnek esetében, a ki magzatelhajtási kísérletének kiderülése után szégyen-érzetében s a bűnvádi eljárástól való félelmében és kétségbeesésében 3 éves néma leányával azzal a czélzattal ugrott be egy folyóba, hogy ugy önmagát, mint kis gyermekét megölje, a szégyenérzet s kétségbeesés szülte öntudatlan állapot szolgált a felmentés alapjául. (Az esetet 1. Dtár III. f. 15. k. 125. 1.) V. Elmezavar. Az öntudatlan állapot, fiziológiai, az elmezavar pathologiai állapot. Ez ellen a felfogás ellen nyilatkozik Fayer, a magyar btkv. jog kézikönyvében azon az alapon, hogy a körülírásból, a törvény mintájául szolgált német törvényben előforduló «beteges* kifejezés vagy a betegség fogalma ki van hagyva. Fayer ellen érvényesítendő az, hogy az ő álláspontja az ((öntudatlan állapot» és az «elmetehetség megzavarása* között határozott, fix, megkülönböztető ismérvet nem nyújt, pedig a btkv. 76. §-a kétségtelenül nem egy, hanem két beszámítást kizáró okot állapit meg. A két oknak megkülönböztető ismérveik szerint szoros körülírása az inter1 1886. máj. 14. BJT. 12. k. 37?. 1- — 2 1892. okt. 15. BJT. 25. k. 271. 1. — 3 1892. okt. 24. BJT. k. 115. 1.