Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

222 BÍRÓI GYAKORLAT. Másrészt azonban természetes, hogy a részegség csak akkor és annyiban zárja ki a beszámitást, ha és a mennyiben az akarat szabad elhatározási képességél kizáró öntudatlan állapotot idézett elő. Ellenkező esetben beszámithatatlanságról szó nem lehet. így jelesül merően ital által felizgatott lelki állapotban való, de nem rögtönös végrehajtás a btk. 76. §-a alá nem vonható. Az iszákosság okozta alcoholismus chronicus pathologiai állapot, s nem az öntudatlan állapot, hanem az elmebtegség kategóriájába tartozik. Álom esetében kimondotta a Curia,1 hogy a cselekmény még gondatlanságból elkövetettnek sem számitható be annak, a ki azt álmában követte el. Az actio libera in causa ily feltétlen elutasítása inkább aggályos. Egy esetben vonat összeütközés történt, melynek oka egy váltónak nem helyes állása volt. A váltóőrt a btkv. 438. §-a alapján emelt vád alól mind három bíróság azon bizonyított tény alapján mentette fel, hogy két nap és két éjjel folytonos szolgálatban levén, az álom őt elnyomta. A kir. tábla helyesen a leküzdhetetlen álom által előidézett öntudatlan állapotot állapított meg, mig az e. b. az ((ellenállhatatlan erő» álláspontjára helyezkedett.2 Míg a C. 1889. jun. 50.3 szerinf «az eskór az akarat szabad elhatározását s a büntethetőséget nem korlátozza ugyan, de minden esetben igen kétségessé teszi az elhatározásnak akkénti megfontolhatását, mely a praemeditatiohoz megkívántatik'), —addig 1891. ápr. 22.4 néhány hetes törvénytelen gyermekén elkövetett szándékos emberölés büntette miatt elitélt vádlottat a btkv. 76. §-a alapján azért mentette fel, mert az orvosszakértői vélemény elfogadásával bizonyítottnak vette, hogy «vádlott bizonytalan időben megjelenő és a beszámitást kizáró eskórban szenved». Szándékos emberölés kísérlete miatt elitélt vádlottat C.5 a btkv. 76. §-e alapján annak tekintetbe vételével mentette fel, hogy a cselekményt «a szerves szívbajban szenvedő vádlott ennek rohama alatt és így beszámitást kizáró állapotban*) követte el. A szenvedélyről a C.6 helyesen emeli ki, hogy a nagyfokú izgatottság, a szenvedély, a lelkek háborgása, az affectus magában vcve a beszámithatóságot nem zárja ki, s ez az eredmény csakis az esetben áll elő,'ha az említett lélekállapotok valamelyike az akarat szabad elhatározását lehetetlenné tette», de a mennyiben nem egyszerűen helytelen kifejezéssel állunk szemben, lélektani igazságokkal ellentétben túllő a czélon, midőn a szenvedélynek az akarat szabad elhatározási képességét megszüntető hatást csak akkor tulajdonit, ha a szenvedély oly magas fokot ér el, melyben az elmetehetség «betegesen megzavartatik». A .beteges megzavarás* kifeje1 Dtár R. f. 26. k. 9J. 1. — 2 C. 1884. nov. 20. BJT. 9. k. 2}6. 1. — 3 Jog 1889. J9. sz. — + Curia Dtár 7. k. 110. 1. — 5 1890. jan. 22. BJT. 20. k. 161. I. — 9 1890. máj. 17. BJT. 20. k. 505. I.