Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

i94 TIMON ÁKOS fentebb kimutattam. Az a régi magyar büntetőjog története évek és évek munkája után meg van irva közvetlenül a források alap­ján a XIV. század elejéig, sőt részben a XVI. századig és pedig meg van irva minden irodalmi előzmény nélkül, mert avval, ugy hiszem, B. ur is tisztában van, hogy sem Hajnik* sem Stfemenics**. munkájának idevágó részei a régi magyar büntető­jog forrásainak rendszeres feldolgozása gyanánt nem tekint­hetők. Hosszasabban foglalkozik B. ur könyvem ama tételeinek bírálatával, a melyek az ősi államszervezet korának bírósági szervezetére vonatkoznak, mert hát ez a bírósági szervezet azt bizonyítja, hogy csakugyan volt «önálló és a külföldieknél töké­letesebb perjogi intézmény.» Ezt az igazságot törekszik B. ur bírálatában megdönteni. Mindenekelőtt a Jogállam-ban megjelent értekezésem eme tételét támadja meg: «ugy a keleti irók mint a bizánczi csá­szárok egykorú és így teljes hitelt érdemlő tudósításai igazolják.» Ezt a tételt azután többfélekép változtatva leginkább az elneve­zések különbözőségéből és egyéb eltérésekből azt akarja ki­mutatni, hogy a keleti irók tudósításai hitelt érdemlők nem lehetnek és igy érthetetlennek tartja, miért mondom én a ke­leti irókat is «teljes hitelt érdemlőknek)). Ezt az okoskodást is annak vagyok kénytelen betudni, hogy B. ur — mint maga is beismeri — nem hivatásos jog­történetiró, mert különben tudnia kellene, hogy az ősi kor for rásai nem csak a magyaroknál, de bármely népnél egy vagy más tekintetben egyik vagy másik tudósitásra nézve egymásnak ellentmondanak a nélkül, hogy ez az ellenmondás egykorú for­rások hitelét lerontaná. Ilyen esetekben — a mi igen gyakori — a jogtörténetiróra az a felette nehéz és felelőségteljes feladat hárul, hogy mindent összevetve, annak a forrásnak tudósításait kövesse, a melyikét megbízhatóbbaknak tartja. Az. a ki a fen­* Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt 1872. ^8. és kv. II. ** Fenyítő törvényszéki magyar törvény 1847.

Next

/
Oldalképek
Tartalom