Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

AZ ALKOTMÁNY- ÉS JOGTÖRTÉNET TANÍTÁSA. •93 mi a XIV. század közepéig, sőt részben ezentúl is a kutatónak rendelkezésére áll, lelkiismeretesen és a tudomány mai színvonalának megfelelően felhasználva és értékesítve lettek. Másodszor B. ur sikertelennek tartja az én vállalkozásomat azért is, mert az oklevelekből (!) tudjuk, hogy ebben az időben (t. i. 1000 — i i 16-ig) a törvények nem lettek végrehajtva, és igy az én «módszerem» alapján csak a decretumokban foglalt anyagot, nem pedig a hatályban volt (!) büntetőjogot ismerjük meg. Ezek a merőben téves állitások első sorban B. ur jogtörténeti érzékének hiányáról tanúskodnak, mert a jogtörténetiró nagyon jól tudja, hogy minél régibb korra kell visszamennünk, annál ritkábbak, de éppen azért annál becsesebbek a megbizható egykorú források. A mi első századbeli királyaink decretumai éppen a büntetőjog története szempontjából csaknem páratlanul álló, nagyértékü forrásanyagot szolgáltatnak, a melyre bármely európai nemzet büszke lehetne. Az igaz, hogy Szt. István, Szt. László és Kálmán korában még sem hivatalosan, sem magánúton készített "'Döntvénytárak)) nem voltak, a melyek alapján a törvények alkalmazását okmányszerüleg megállapítani tudnánk, de az már nem való, hogy abból a korból olyan okmányok volnának, a melyek azt direkte bizonyítanák, hogy «a törvények igen gyakran nem hajtattak végre». Különben a jogtörténetiró e téren nem is azt vizsgálja, hogy a törvények egyes tételei mennyiben nyertek gyakorlati alkalmazást s mennyiben nem, hanem inkább a\t> hogy a régi magyar büntetőjog a középkorban minő alapelveken nyugodott és a magyar nemzet jogalkotó szelleme a nyugati behatások érvényesítése mellett milyen «önálló» büntetőjogi rendszert létesített. E tekintetben pedig az első századbeli királyok decretumai eléggé meg nem becsülhető forrásanyagot szolgáltatnak. Harmadszor, a mi B. urnák azt az állítását illeti, hogy én a régi magyar büntetőjog történetét csak Hi6-ig és csakis a királyi decretumok alapján irtani meg, annak téves voltát már logáilam IV. évf. 5. t. 14