Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

AZ ALKOTMÁNY- ÉS JOGTÖRTÉNET TANÍTÁSA. 185 egyszer kijelentette, hogy ezt nem is tekinti a jogtörténetire) feladatának. E tekintetben tehát B. úrral egészen ellentétes álláspontot foglalt el és pedig szerintem is helyesen, mert az ujabbkori fejlemények feldolgozása és előadása, mint az érvényben levő jogrend közvetlen előzményei, az egyes tételes szakok (közjog, magánjog, büntetőjog, perjog) tanárainak feladata. Ezt a feladatot a jogtörténet tanáraira átháritaniok nem lehet és nem szabad, valamint nem hárítják át más nyugati nemzeteknél, a mint azt a fentebbi idézetek eléggé bizonyítják. Lássuk azonban a részletes összhasonlitást. Hajnik idézett tankönyvében az összes európai népek büntetőjogának középkori fejlődését az eljárással együtt tárgyalja tizenhárom oldalon 101 —106. és 378—384. lapokon), ellenben én előadom a magyar nemzet középkori büntetőjogát eljárás nélkül Ötven oldalon. Kérdem már most B. urat, mint a positiv büntetőjog tudós tanárát, vajon midőn az én büntetőjogi fejtegetéseimet lekisebbitette és különösen annak terjedelmét annyira kifogásolta, megnézte-e, mit tanítottak és vizsgáztak előttem az egyetemen a középkori büntetőjog történetéből? Vajon, ha szerinte a magyar nemzet büntetőjogának fejlődési történetét ötven oldalon nem lehet kellő mértékben és terjedelemben előadni, akkor lehetséges-e tizenhárom oldalon az összes európai népeknek, tehát: a francziák, angolok, spanyolok, németek, olaszok, oroszok, dánok, svédek, norvégek, lengyelek, magyarok stb. középkori büntetőjogát az eljárással együtt ugy tárgyalni, hogy abból a kezdő joghallgatónak bármi haszna lehessen? Vajon lehetséges-e egyáltalán ilyen keretben (13 oldalon) a középkori büntetőjog fejlődését tudományos rendszerbe öntve a büntetőjogi tételek és intézmények fokozatos fejlődését feltüntetve fejtegetni? Vajon nincsen-e teljesen igaza SoAm-nak, midőn a nélkül, hogy Hajnik könyvét látta volna, azt mondja az ((Egyetemes európai jogtörténetiről, hogy az képtelenség « Undingv, mert: «Az összes európai jogok közül egyetlen egy sem fog igazán történeti előadásban részesülni. Az előadó és a hallgatók elvesztik lábuk alól a hatá-