Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon
i84 TIMON ÁKOS való hát az a nagy igényű követelőzés a nem szakértő közönség előtt a magyar jogtörténetirókkal szemben? Mire való az én könyvem büntetőjogi részének lekisebbitése, midőn a tárgyi igazság az, hogy könyvem még a büntetőjog tekintetében is jóval többet és teljes önérzettel mondhatom, hogy jóval tökéletesebbet nyújt, mint a legkiválóbb külföldi tankönyvek ? Pedig azt már mindenki tudja, hogy a külföldi jogtörténetiró, a ki összefoglaló rendszeres munkát ir, egészen más helyzetben van, mint a magyar, mert minden irányban nagy számú monográfia áll rendelkezésére és nincs arra utalva, mint pl. én voltam, hogy épen a régi magyar büntetőjog alapelveit és rendszerét, valamint fokozatos fejlődését közvetlenül ex novo a források alapján dolgozza fel. Es ha már ^egyéb nem, hát Hajnik példája bizonyos mérsékletre és óvatosságra inthette volna B. urat nagy igényű követelései tekintetében, mert ő is jól tudhatja, hogy Hajnik életének java részét a magyar perjog történetének megirására forditotta, de alapvető munkájában a XVI. század elejénél tovább nem jutott és igy még épen három s^á^ad jogfejlődése hiányzik, ha B. ur követelményeinek eleget tenni akarunk. Ha valahol, ugy a jogtörténetirás terén áll az a régi igazság: ars longa, vita brevis. De menjünk tovább, mert B. ur a gyógyszert az én könyvem büntető- és perjogi részének hiányaival szemben az "Egyetemes európai jogtörténet*) müvelésében és tanításában találja. Lássuk már most, mit, illetőleg mennyit tanitott Hajnik a büntetőjogi és perjogi intézmények történetéből az egyetemes európai jogtörténet keretében, ugy a mint azt tankönyvének 5-ik kiadásában* találjuk és tegyünk némi összehasonlítást az én könyvemmel. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy Hajnik sem az egyetemes, sem a magyar jogtörténet keretében a XVI. század közepén tul tudtommal semmit nem irt és elő nem adott, sőt élőszóval nem Egyetemes európai jogtörténet. V. javított kiadás 1899.