Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az 1867:XII. t.-cz. közjogi tartalma

164 BEKSICS GUSZTÁV És hasonlókép csakis ez alapon lehetett a Habsburgok századai alatt állami és nemzeti szuverenitásunkat megvédelmezni, t. i. a koronára ruházott jogok alapján, habár ezeket a korona nem is gyakorolta a magyar érdekeknek megfelelően. Már legrégibb közjogi munkáimban ez alapon igyekeztem megvédelmezni a magyar szuverenitást. A korona ugyanis csak átruházott hatáskörben gyakorolhatván a külügyi és hadügyi felségjogokat, e jogok forrását, a nemzetet semmiféle ténye által meg nem rövidithette. Ezt a rendszert legelőször talán az én munkáim vitték keresztül egész közjogunkon. De ha már az elvet a rossz gyakorlat le nem ronthatta, a tény mégis az volt, hogy régi alkotmányunkban a külügyi és hadügyi szervek mindinkább összezsugorodtak. A magyar tanácstól a Habsburg-házból származó királyaink minél kevesebb tanácsot kértek, s egyetlenegy tanácsát is alig hallgatták meg. És nem ez volt a fő baj. A mohácsi vész előtt sem érvényesül mindig a király tanácsának haditerve, de a korona és a fővezér nem hallgatott idegen tanácsra. A mohácsi vész után azonban a bécsi haditanács igyekezett magához ragadni a központi hatalmat a hadügyekben, s a császári udvari tanács a külügyekben. Ismeretes az országgyűlések küzdelme e rendszer ellen. A törvények és gravamenek egész serege harczolt ellene, de kevés, vagy semmi eredménynyel. És kevésbbé a külügyek körül forgott a küzdelem. Ezt, habár nézetem szerint átruházott hatáskörben, a korona mindinkább maga gyakorolta, s legfeljebb bécsi tanácsosaira hallgatott, néha a békekötéseknél, különösen a törökkel kötött békéknél szerepelt a magyar érdek, s a magyar diplomáczia. A hadügyekben azonban a nemzet mindig éberszemü őrködést fejtett ki. Különösen az állandó hadsereg létesítése óta a nemzet és a korona közt állandó volt a vitatkozás, s a vitának óriási anyaga gyűlt fel 1715-től 1848-ig, s aztán 1867-től napjainkig. Az állandó hadsereget a bécsi kormányok elvonták a ma-