Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

2 Dí BAU MGARTEN IZIDOR landók vagyunk mindent dicsőíteni, a mi hazai földön terem és mindent lenézni, a mi külföldi eredetű, szerencsésen oda jutottunk, hogy — dicséretes kivételektől eltekintve — válogatás és változtatás nélkül átültetett idegen törvények uralma alatt állunk, és állami életünk organismusából lassankint kiszivárog minden nemzeti tartalom. Rabszolgák módjára szidjuk zsarnokainkat. A mi az égalj és a fekvés növénynek és gyümölcsnek: ugyanazt a szerepet játszsza az idő és a hely a törvény sorsának meghatározásánál. A ma vagy holnap, az itt vagy ott kérdés dönt egy intézmény virágzása vagy elsatnyulása fölött. Ebből is látható, hogy a törvényhozónak, ha magasztos hivatását kellőkép be akarja tölteni, mennyire együtt kell éreznie korával és nemzetével, mily kevéssé szabad magát kikapcsolnia az egész szervezet vérkeringéséből, és mily halhatatlan érdemeket szerezhet, ha plastikus formába tudja önteni a nép lelkének homályos sejtelmeit és öntudatlan kivánkozását. A gyermeknek korán sem szabad születnie, idegen csecsemőt sem szabad becsempészni, de az ige megtestesülésének útjában sem szabad állani. A törvényhozás terén a mulasztási bűnök ép oly súlyos beszámítás alá esnek mint á\ elkövetési cselekmények, és jaj annak a kormányférfiunak, ki idején nem valósítja meg azt, a mi ugy is elkerülhetetlen. Mennyiben fogékonyak a nemzet lelkében szunnyadó vágyak a kor uralkodó áramlataival szemben; meddig mehet a törvény a gyengék oltalmának kierőszakolásában, a nélkül, hogy útjában feltaszitaná a személyes szabadság követelményeit; sociális reformoknál mit bir el a nép jogérzülete és mit utasit vissza; hol van a határvonal önsegély és állami beavatkozás között; elérkezett-e már ideje annak, hogy a büntetőjogban felemeljük, a magánjogban leszállítsuk a nagykorúság határát; hol rakjuk le az uj határköveket? Mindezek oly kérdések, melyekre csak az Isten kegyelméből való törvényhozó találja meg a kellő választ. A logika egymagában itt nem tud eligazítani. Ehhez több kell: az intuitio, az ösztönszerű éleslátás, a szerencsés