Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. 5 ötlet; mindazok a tulajdonságok és képességek, melyek a nagy államférfiúi, a genialis hadvezért alkotják. Nemzeti sajátosságokon kívül az általános emberi vonások sem maradhatnak idegenek a törvényhozó előtt. Minden1 művészet föltételezi a feltétlen uralmat a természet által szolgáltatott anyag felett. A törvényhozás művészete nem gyakorolható az cinben természet legbensőbb ismerete nélkül és annyival nehezebb egyéb művészeteknél, mert az anyagi természet az ok és okozat hajlithatatlan törvényeinek uralma alatt áll, az emberi cselekvőséget az indok és czél rhythmikus viszonya szabályozza. A tarr\ié$$et a törvények, a történelem J e~e!ok országa. Az egyik helyen a mechanismus örökkévaló és megmásíthatatlan törvényeivel, a másik helyen a finalismus kivételektől áttört szabályaival érvényesül. Ott a természettudományi kísérlet feltétlen bizonyosságot szerezhet az eredmény iránt; itt koczkáztatni kell a valószínűség számbavétele mellett. Azért legnehezebb az a művészet, mely emberi lényekkel operál és oly tényezőket hoz mozgásba, melyeknek működése csak bizonyos fokig megbízható és kiszámitható. Azonfelül azért is oly fölötte ritka a minősítés a törvényhozói tisztre, mert művészi ihleten és gyakorlati tapintaton kívül óriási szellemi tőke birtokát feltételezi. Első sorban jogász legyen a törvényhozó; a történeti tapasztalatok, az összehasonlító megfigyelések anyagának rendezése ép oly nagy mértékben tételezi fel a jogászi képzettséget, mint az életviszonyok szabályozásának formalismusa. E mellett oly ismeretekkel is kell birnia, melyekkel a jogász, mint olyan, nem is rendelkezik. Ki merne uzsoratörvényhez fogni népgazdasági, kereskedelmi törvényhez forgalmi, házassági törvényhozáshoz a nép valláserkölcsi felfogásának ismerete nélkül. Mai napság nem is jogás%, a ki csakis jogos-. De még több is kell a törvényhozáshoz, mint a teljes tájékozottság a jogi és egyéb ismeretek terein. A c^élt a tudományból meritheti a törvényhozó; az es-kö-ck megválogatásában csak személyes hivatása igazithatja el.