Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. Ina: Dr. BAUMGARTEN IZIDOR. I A ki e tárgyról értekezni akar, nem haladhat el az első kérdés mellett, mely vállalkozásának útját állja. Vajon egyáltalán művészet-e a törvényhozás? Azt hiszem, első sorban az. Sokan mesterségnek tekintik, és nekik tényleg nem is több annál. «Soha sem hittem volna» — igy szólt hozzám nem rég egy ismerősöm, ki nagyobb törvényhozási munka előkészítése czéljából szokott foglalkozásával rövid időre felhagyott, — "hogy a codifikatio oly könnyű és élvezetes munka». Átültetni — fordítani — codifikálni — már megszoktuk e három kifejezés kölcsönös felcserélését oly tevékenység jellemzésére, mely a régi népek képzeletében az emberi tehetséget messze felülhaladó ép oly nagy, mint csodás adományt feltételezett. Első törvényhozóinkat az istenektől származtatták, vagy legalább azok jóindulatú tanácsában részesitették. Ha tehát kétségtelen, hogy a forditás is művészet és pedig nem oly könnyen elsajátítható — a mire példákat lehetne felhozni törvénytárunkból —, de azért alárendeltebb jelentőségű mint a törvényhozás, melynek gyakorlása sokoldalú műveltséget, elsőrangú szakszerű képzettséget és személyes hivatottságot megkiván. Fordíthat valaki jól-rosszul idegen törvényekből, de azért még nem törvényhozó. A nyelvmester anyagot szállíthat ugyan, de építeni nem tud. A fordításra és törvényhozásra szóló minősítés összetévesztése folytán a nemzeti önérzet tultengésének korszakában, midőn a chauvinismus torzképében már alig ismerhetők fel a hazafiság nemes vonásai, midőn hajlogállam IV. évf. I. f. t