Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Egy actuális vitakérdés a német civilistikai irodalomban [könyvismertetés]

IRODALOM. áll, hogy az adós nem tett meg valamit, a mire kötelezte magát. A törvény azonban megfeledkezett arról, hogy — mint emiitettük — a szerződésszegés positiv ténykedésben is nyilvánulhat. Kérdés: van-e ennek a hézagnak praktikus következménye? A megoldás ránk nézve annyival fontosabb, mert Tervezetünk a német ptk. álláspontjával lényegileg megegyező álláspontot foglalt el (T. 1162., 1168., 1180—1188. §§.). Mindaz, a mi a német ptk.-re e tekintetben áll, elmondható a mi Tervezetünkre is. Fokozott kíváncsisággal kell tehát vizsgálnunk: mint gondolkozik a kérdésről a német irodalom? Staub mindenekelőtt arra hívja föl a jogászközönség figyelmét, hogy a szóban forgó esetek gyakorlatilag mennyire fontosak és mily gyakran fordulnak elő. A közvetlenül az életből (többnyire saját ügyvédi praxisából) merített példái a következők: aj Valaki kötelezi magát, hogy a megvásárolt lámpákat nem adja el tovább, pl. külföldre, és mégis megteszi; bj egy kereskedő (saját készitményü) világító anyagot küld társának, a nélkül, hogy ez utóbbit figyelmeztetné, hogy az anyag robbanó alkatrészeket tartalmaz; robbanás áll be, a mi jelentékeny kárt okoz; cj az ügynök — hanyagságból — helytelen tudósítást közöl egy általa ismert egyén fizetőképességéről; d) a kereskedelmi alkalmazott versenyüzletet nyit, ámbár ez szerződésileg meg van tiltva neki; ej a kereskedősegéd hanyagságból mélyen az előállitási áron alul adja el az árukat; fj a főnök segédjének helytelen bizonyítványt ad stb., stb. A példák — mint Staub mondja — a végtelenségig folytathatók. Tény az, hogy a törvény positiv rendelkezései alapján a hiteJezőn segíteni nem lehet. Ez azonban hallatlan igazságtalanságra vezetne, miért is — úgymond — minden módot meg kell ragadni valamely kártérítési kötelezettségnek construálására. Staub ezt meg is kísérelte, mondván, hogy van egy általános alapelv, mely nincs ugyan a törvényben expressis verbis kimondva, de mely implicite mégis bennfoglaltatik. E szabály abban állana, hogy uvalamely kötelezettségnek vétkes megsértése kártérítésre kötelez, hacsak a törvény ezt kifejezetten ki nem zárja». Miután pedig a fent közölt és ezekhez hasonló esetek (melyeket a német irodalom Staub nyomán röviden «positive VertragsverletzungD-oknak nevez, magyarul: «positiv» vagy «tevőleges szerződésszegések»-nek mondhatjuk) ugyancsak vétkes megsértései egy fennálló szerződéses jogviszonynak, kétségtelen, hogy — az említett általános alapelv folytán — a kártérítési kötelezettség megállapítható. Ámde -— folytatja Staub — az aáltalános kártérítési kötelezettségi) nem elegendő.