Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Magyar alkotmányjog [könyvismertetés]

IRODALOM. mi_t, t. i. a népet és a területet tárgyazó első kötete jelent meg. A terület az államnak dologi, a nép személyes alapja. E kettőt forrasztja állammá a főhatalom: az utóbbinak tárgyalása fogja tehát a második kötetet betölteni. Szerző az etikai alapon álló nemzet-állam, vagyis az államot személyiségként tekintő fölfogás alapjára helyezkedve fejti ki a magyar nemzet souverenitását s az annak alapjául szolgáló dologi és személyes elemet. Ekkép az államot nem mint a jogok tárgyát, hanem mint azok alanyát, nem mint jogi viszonyt, hanem mint a jogoknak birtokosát tárja elénk. A mü erősen hazafias szellemben, a tudományos meggyőződés egyszerű, de nemes hangján s mindenekfölött tárgyilagosan van megirva. Szerző nem a jogtörténeti, hanem a dogmatikus jogászi) tárgyalásnak adja az elsőséget. De megemlékezvén Laband szavairól, — a ki az egyoldalúságtól óv, és azt a kijelentést teszi, hogy a dogmatikus tárgyalási mód tisztán a logikus gondolkodási tevékenység munkája: helyesen és a magyar állam történeti alkotmánya természetének megfelelőleg a történelmi alapon álló kifejtésre is nagy súlyt fektet. E mellett a bölcseleti szempont alkalmazását s az összehasonlító államtudományt sem téveszti szem elől a szerző, mely utóbbi — még aránylag fejletlen — új tudomány nagy fontosságának hangoztatása nálunk különösen szükséges. Kiemelendő az államterület beható tárgyalásánál a hűbéres tartományok, a mai Horvát-Szlavón- és Dalmátországok, valamint Fiúménak a magyar államhoz való alkotmányjogi viszonyának igen szép kifejtése. Nem mondhatjuk el ugyanezt a jogforrások könyvéről. Szerző az egyes jogforrások jogi természete, ereje stb. felőli sok fontos kérdést vagy hallgatással mellőz (pl. az országgyűlés házszabályainál), vagy pedig egyszerű s bővebb megoldás nélküli kijelentésekkel tér fölöttük napirendre (pl. a kormány subsidiarius jogalkotására vonatkozó kérdésnél: a kormányrendeleteknél). Megjegyezzük itt, hogy szerző az államjogi szerződésekről szólva, teljesen kirekeszti ezek közül az u. n. államalkotó szerződések kategóriáját, azzal az egyszerű és plausibilis érveléssel, hogy a mondott szerződések mindkét alakjánál az egyik fél nem lévén állam: államszerződésről szó sem lehet. A felsőbb biróságoknak pedig jogalkotó hatalmat tulajdonit s igy szerinte a birói döntvényeknek és elvi jelentőségű határozatoknak nemcsak annyiban volna rendes jogforrási minőségük, a mennyiben ezek által oly jogtételek, illetőleg joggyakorlat fejlődik ki, a mely ilyformán szokásjogi jelleget öltene, hanem általában jogképző erővel ruházza föl azokat. A mü beosztása világos és könnyen áttekinthető. Az általános bevezetés után, melynek tárgyai az állam, a közjog és alkotmányjog fogalma, a magyar alkotmányjog forrásai és irodalma, módszere és rendszere, két önálló részben követik egymást előbb a területről azután a népességről szóló tanok. Az utóbbi részben különös figyelmet érdemel az állampolgárok jogainak és kötelességeinek kifejtése. ii*