Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

BÍRÓI GYAKORLAT. valamely régmúlt esemény tétetnék feljelentés tárgyává, a bíróságnak módja van a méltánytalanságot minimalis büntetés kiszabásával enyhíteni, mely conversiója az idomulásnak büntethetőségét kizáró körülményből enyhítő körülménynyé nem kevéssé mond ellent a büntető repressió felől ma általánosan uralkodó felfogásnak. Részünkről nem fogadhatjuk el a dr. Reichard által levont eredményeket, sem a létező törvény, sem a törvény alkotása szempontjából. Nézetünk szerint az elévülési szabály alkalmazhatósága feletti vélemény megadását meg kell, hogy előzze annak a kérdésnek megoldása, alkalmazható-e egyáltalában a büntetőtörvény, illetőleg, ha a kihágási elévülési határidőt veszszük tekintetbe, a kihágási törvény általános része a szóban forgó helyzetekre r E tekintetben bővebb fejtegetések mellőzésével* igy állítjuk fel a tételt: a Btk. általános része azokra a helyzetekre alkalmazható, melyeket törvény bűntettnek, vagy vétségnek minősít, és viszont: bűntettnek, vagy vétségnek csak az tekinthető, a mire a Btk. általános rendelkezései alkalmazhatók. E látszólagos circulus vitiosusból a kivezető utat az adja meg, hogy a «büntetté» vagy «vétséggé" való minősítés, vagyis e helyzeteknek más helyzetektől való elválasztása a Btk. i. §-ában foglalt ama értelmezési szabálynál fogva, hogy «büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít*, rendszerint igen könnyű. Legtöbbször ugyanis maga a törvény mondja ki valamely cselekményre, hogy az «büntettet*, «vétséget» képez, vagy annak elkövetője «büntettet*, vagy «vétséget» követ el. De a «büntett» vagy «vétség» gyanánt való kifejezett megjelölés nem egyetlen módja a bűntetté vagy vétséggé való nyilvánításnak. Gondolatmenetünket tovább folytatva, arra az eredményre kell jutnunk, hogy ha létezik olyan szabály, mely a törvény szerint egyedül csak «büntettekre» vagy «vétségekre* alkalmazható, akkor az a helyzet, melyre e szabály alkalmazását rendeli a törvény, ezáltal «bűntett* vagy «vétség» lesz akkor is, ha a bűntetté vagy vétséggé való minősítés az illető fogalommeghatározás mellé kifejezetten fel nem vétetett is. Büntető törvényünkben egyetlen ilyen szabályt** ismerünk: a Btk. 20. §-ában foglaltat, a mely kimondja, hogy bizonyos büntetésnemek kizárólag bűntettekre, mások kizárólag vétségekre alkalmazandók. Viszont nincs olyan tényállás, melyre a Btk. 20. §-abeli büntetés alkalmazandó volna, s a törvényhozónak igazolható intentiója lenne a bűntetté vagy vétséggé való minősítés kizárása. Azáltal * Az alábbi eszmemenet csak vázlat, s a bővebb kifejtéstől egyrészt azért tartózkodtam, mert tulvágna e czikk keretén, másrészt és főleg azért, mert voltaképen nem tartalmaz mást, mint a «büntett» meghatározására való alkalmazását annak a logikai metódusnak, melyet Zsögöd oly brilliáns elmeéllel alkalmaz a kötelem fogalmának meghatározásánál. Fejezetek kötelmi jogunk köréből cz. munkájának 11. köt. 1258. s k. oldalain. ** Helyesebben ((szabálycsoportot*.