Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

BÍRÓI GYAKORLAT. tehát, hogy bizonyos helyzetekre ilyen, vagy amolyan büntetés alkalmazását irja elő a törvény, bűntett vagy vétség lesz az akkor is, ha a kifejezett minősités nem is fordul elő a törvényben. Vagyis érthetőbben fejezve ki magamat: a bűntetté, vagy vétséggé való minősítés szempontjából egyre megy, vájjon kifejezetten bűntettnek, vagy vétségnek mond-e valamely tényállást a törvény, vagy pedig arra egy a Btk. 20. §-ában foglalt büntetés alkalmazását rendeli-e. Ezt a deductio utján nyert eredményt inductive is igazolhatjuk az által, hogy reámutatunk egynehányra ama számos eset közül, a mely kifejezetten bűntetté vagy vétséggé declarálva nincs, s melynek bűntetté vagy vétséggé minősítése egyedül azon az alapon történik, hogy a Btk. 20. § ában meghatározott büntetéssel van sújtva. Tudtommal sohasem merült fel kétség pld. a Btk. 438. §-ában körülirt cselekmény vétségi minősége tekintetében,* úgyszintén nem vitás, hogy az 1891 :XLI. t.-cz. (a határ és földmérési jelek büntetőjogi védelméről) 2. §-ában körülirt tényállás elkövetője is vétséget követ el, holott a «vétséggé* való kifejezett minősítést hasztalan keressük akár e szakaszban, akár a törvény czimében stb. Ugyanez a szabály áll a kihágásokra is a Kbtk. 1^. és ló. §-ának szemmeltartásával. Most pedig térjünk vissza a keresk. törv. 218., 219. és 221. §-aihoz. Ezek közül a 218. és 219. §-beli esetek «fogsággal*, a 221. §-beliek «pénzbirsággal» vannak sújtva. A Btk.-et életbeléptető törvény, 1880 : XXXVII. t.-cz. fenntartja e szakaszokat (4. §. 2. pont), egvuttal «fogság» helyébe két hónapi időtartamon felül fogházat, azon alul elzárást állapit meg (11. §.), s a pénzbírságot a pénzbüntetéssel egyenlősiti. Minthogy pedig a fogházzal sújtott cselekmények épen azáltal, hogy fogházzal sújtatnak, vétségekké lesznek, e cselekményeket, a mennyiben a concrét esetben fogházzal, vagy 300 frtot meghaladó pénzbüntetéssel sújtatnak, vétségeknek, elzárás vagy 300 frton aluli pénzbüntetés esetében kihágásoknak kell tekintenünk, és semmi legális alap sincs arra, hogy a Btk. vagy a Kbtk. sanctiói alá eső cselekményeket ne a létező minősítések alá vonjuk, mikor más cselekményeket egyedül ezen az alapon a létező három csoportba osztunk be. Az egyedüli különbség a vétségeknek és kihágásoknak eme csoportja és a többi között az lesz, a mit az életbeléptetési törv. 4. §-ának 2. pontja eredetileg igen helyesen ugy fejezett ki, hogy a «büntetés kir. bíróságok által, de nem büntető eljárás utján alkalmaztatiki), s minthogy dr. Reichard is elismeri,** hogy lényegileg az értelmen az igazságügyi bizottság nem kivánt módosítani, oda kell concludálnunk, hogy a mai szöveg: «fegyelmi vagy rendbüntetést képez» kitétele is csak eljárási különbséget kivánt jelezni. Ha pedig e cselekmé* Szándékosan idézem e §-t, mert itt még az illető fejezet czimében sem fordul elő a «büntett», vagy «vétség» megjelölés, a mennyiben a Btk. XXXIX. §. fejezete közveszélyü «cselekményekről» szól. ** Id. helyen 56. oldal.