Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A kereskedelmi törvény rendbüntetéseinek elévüléséről

i44 BÍRÓI GYAKORLAT. BÍRÓI GYAKORLAT. A kereskedelmi törvény rendbtmtetéseinek elévüléséről. E czimen fejtegeti dr. Reichard Zsigmond kir. törvényszéki bíró a ((Jogállam» legutóbbi számában, (IV. évf. I. sz. 34. sk. old.) azt a kérdést, mennyiben alkalmazhatók a kereskedelmi törvényben büntető sanctióval sújtott tényállásokra a büntető [törvénynek az elévülésre vonatkozó határozatai. Szemben azzal a curiai határozattal (607/904.), a mely a Btk.-ben foglalt elévülési határidőknek a keresk. törvényben meghatározott deliktumokra való alkalmazását (ijoghasonszerüségnél» fogva rendeli, dr. Reichard oda concludál, hogy a mai jogállapot szerint a Btk. vonatkozó határozmányainak alkalmazása «nagyobb bajokkal jár, mintha elévülési szabály egyáltalában nem alkalmaztatik», de lege ferenda pedig azt a megoldást tartja helyesnek, hogy a K. T. 21. §-ában foglalt és is9- §-a a részvénytársaságokra is kiterjesztett czégjegyzési mulasztás, továbbá a K. T. 221. §-ában emiitett részvénytársasági ügyvezetési mulasztások «elévülésének nem volna szabad megkezdődni addig, mig a mulasztás következményei nem pótoltattak, vagy a viszonyok változása azok pótlását feleslegessé nem teszi» ; a K. T. 218. és 219. §-aiban foglalt cselekmények elévülésének pedig addig, «a mig felfedezhetővé nem váltak.» Az alábbiakban annak kimutatását kíséreljük meg, hogy ez az álláspont, a mennyiben a ma érvényes jogszabályok értelmezését foglalja magában, téves, a mennyiben pedig újítást javasol a mai jogállapottal szemben, nem nyújt megnyugtató megoldást. Meg kell azonban mindenek előtt állapitanunk, hogy voltaképen miről is van szó. Meg kell vallanom, hogy e tekintetben nem látom tisztán körvonalozva az emiitett czikk conclusióit. Nem is szólva arról az ellenmondásról, hogy czikkének elején a kérdéses büntetések elévüléséről beszél (1. M—38. old.), a mi a Btk. 120. §-ára irányítja figyelmünket, mig egész érvelése (főleg czikkének későbbi folyamán 38. stb. old.) és conclusiói (45. old.) az illető bűncselekmények elévülésére vonatkoznak — vagyis a Btk. ioó. §-ának alkalmazási körére, — (feltételezem, hogy csak ez utóbbival kiván foglalkozni), nem állapitható meg, vájjon a t. czikkiró véleménye szerint e cselekményekre de lege lata nem a büntetőjogi (akár IOÓ. §. akár 120. §.), hanem a magánjogi elévülés az irányadó-e, vagy pedig egyáltalában nem évülnek-e el e delictumok, és Damokles kardjaként függnek elkövetőjük felett akkor is, a mikor magánjogi felelősségük 32 év múlva már megszűnt. Az idézett czikk épen nem zárja ki e felfogás lehetőségét, s legfeljebb azt ismeri el, hogy abban az esetben, ha