Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A közvetítő ("alkuszi") szerződés a Tervezetben

142 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. Harmadik essentiale, hogy az ügylet a közvetítés, közbenjárás alapján meg is köttessék, tehát nyilvánvalóan érvényesen megköttessék. Nem szükséges azonban, hogy az ügylet tényleg teljesíttessék, foganatba is menjen. Az 1647. §. második bekezdése szerint felfüggesztő feltétel melletti kötés a dij követelhetőségét is felfüggeszti, s a német ptkv.-ben nem foglalt azt a szabályt is felállítja,* hogy a bontó feltétel beállta esetén a dij is visszajár. Ez az utóbbi szabály azonban különösen olyan esetben, midőn a felbontó feltétel, a mely a T. 969. §. 2. bek. szerint csak ex nunc hat, igen hosszú idő múlva áll be, nyilvánvalóan méltánytalan lesz. És ha a T. már casuistikába megy be ezen a ponton, kifejezetten ki kellene jelenteni, hogy a felek későbbi önkéntes elállása a díjazásra való igényt nem érinti. Az 1648. §. első bekezdése szerint «költségei megtérítését az alkusz rendszerint akkor sem követelheti, ha szerződés nem jön létre». Nem elég világos kifejezése ez annak, hogy a költség megtérítését a közvetítő az ellenkező esetben sem igényelheti. Ugyané szakasz második bekezdése szerint azonban, ha a közvetítő mindent megtett, s a megbízó a szerződést megkötni alapos ok nélkül vonakodik, költségei megtéritését igényelheti, a mely a költség téritményi összege azonban az alkuszdijat meg nem haladhatja. — Mindenkép méltánytalan rendelkezés, mely még azt is a bíróra bízza, hogy a közvetítő költségét «egészben vagy részben* ítélje meg. A közvetítői dij gazdaságilag munkabér, s nem lehet azt, ki más részére ennek felkérésére eredményes munkát végez, a munkabértől abból az okból jogosan elütni, hogy a megbízó a munka eredményét felhasználni puszta szeszélyből nem kívánja. E bekezdés esetére a dij követelésének jogát a közvetítőnek feltétlenül meg kell adni.** A T. nem tiltja, hogy a közvetítő mindkét fél érdekében is el eljárhasson, de ha az eset körülményei szerint kötelessége volt, hogy egyik fél érdekeit képviselje, a praevaricatio az 1649. §• szerint jogvesztéssel jár. A T. a közvetítő ügyletre nem állit fel több általános szabályt, tehát jelesül nem is subsidium alkalmazható taksát, sem pedig arra irányuló intézkedést, vajon a szokásos dij mindegyik szerződő féltől külön-külön követelhető-e abban az esetben, ha a közvetítőt mindkét fél hallgatólag felkéri (Ind. IV. 394.). Megfontolandó lenne, vajon a keresk. törvény idevágó szabályát nem kellene kifejezetten recipiálni ? A bíróságok analógiára valószínűleg ugy is alkalmazni fogják. * Nyilván Ftanck nyomán, a ki szerint (Bürg. Gesetzbuch II. 596.) az, hogy a felek a felügyelő vagy a felbontó feltétel alakját választják-e, többnyire mellékes, esetleges körülményektől függ. ** így helyesen Dtár u. f. XII. íjo.