Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A közvetítő ("alkuszi") szerződés a Tervezetben

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS '4' ideit légyen, s a közvetités puszta megtörése, még ha eredménynyel jár is, rami ad rá jogot. De Ind. 304. szerint az alkuszi s^er^ődés köthető hallgatag is. Itt bizonyos ellentmondás és mesterkéltség van, melynek eloszlatására ki kellene mondani, hogy a ki olyan személy közbenjárását veszi igénybe, a kiről tudja hogy a közvetítést iparszerüleg üzi, a megfelelő dijt köteles megfizetni. Nem indokolt ugyanis a kérdéses körülményből csupán a dij igéretét s nem a felkérést is ex lege következtetni. Természetesen mindenkinek szabadságában állna, ha a hivatásos ügynök szolgálatait ingyen kivánja igénybe venni, kifejezetten kijelenteni, hogy a maga részéről nem fogja díjazni. Az első lényeges kellék tehát a közvetítésre dij ígérete mellett való felkérés, vagy a hivatásos közvetítő szolgálatainak fenntartás nélküli elfogadása lenne. A második lényeges kelléke a dij követelhetőségének, hogy a kifejezett vagy hallgatólagos felkérés a szerződés közvetítésére, vagy a kötésre való alkalom közlésére irányuljon. Ezt az essentialet csak a harmadikkal kapcsolatban analizálhatjuk. Kell még, hogy az ügylet ép a közvetítés, vagy közlés alapján köttessék meg. A két-két alternatív kellék közt tehát combinatiók lehetségesek. A közvetités változó valami, az üzenet átvételétői és átadásától az alkudozásig, kapacitálásig terjedhet ugyan, de mindenesetre plus az alkalom közlésénél. Ha tehát én csak az alkalom közlésére kérem fel az alkuszt s ő közvetít is, a dij mindenesetre jár. De kérdés, hogyan állunk kétség esetén a megfordított esettel ? Az emberek nem használják az életben a törvény sollennis igéit. Rendesen sem a «vételi szerződés közvetítésére», sem a «vételi szerződés kötésére kínálkozó alkalom közlésére» fogják az ingatlan ágenst felkérni, hanem arra, hogy hozzon vevőt a villámra, szerezzen nekem egy olcsó husz holdas szőlőt stb. Bizonyos, hogy az, vajon a közvetítő közbenjárni is. vagy csak a másik felet megnevezni, az alkalmat közölni tartozik-e, értelmezési kérdés, de kétség esetére feltétlenül interpretativ szabály kell, s ezt a Curiával* akként kellene felállítani, hogy kétség esetén elég az alkalom közlése. Nagy méltánytalanság lenne, ha kifejezett megállapodás nélkül is a közvetítőt azzal lehetne a díjtól elütni, hogy igaz, mikép az ügyletet az ő közlése alapján kötöttem, de ő más közvetítő cselekményt nem teljesített. * Az ingatlan eladásának közvetítésével megbizott alkusz rendszerint már akkor jogosított a kikötött alkuszdijat megbízójától követelni, ha ennek oly venni szándékozót nevez meg, a kivel erre az alkudozás megindittatván, az adásvétel létrejön. E mellett egyéb kikötés hiányában teljesen közömbös az, hogy az alkusz ezentúl is közbenjárt-e vagy sem, mert ax, hogy a\ alkus\ által egymással megismertetett felek a% alkus^ további tevékenysé;ét i;enybe veszik-e vagy sem, csakis e\ek akaratától függ. Dtár III. f. VI. jó. Ellenk. Dtár XXXIV. 72. Az ajánlás egymaga még nem közvetités s nem ad jogot közvetítési dij követelésére.