Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Viszonos végrendeletek

VISZONOS VÉGRENDELETEK. A.: örökösöm legyen: B.: örökösöm legyen: 1. B. (feleségem) i. A. (férjem) 2. X. (bátyám) 2. Y. lnagynéném) Már most hogyan örököljön pl. ez esetben, ha A előbb halálozik el, X. a^ért, mert őt B. örökösül nevelte ki?! Pedig ez következik a constructióból. A. végrendelete tárgytalan és «a harmadik» azért örököl, mert a túlélő kinevezte. Szem elől tévesztette tehát a theoria, hogy több kedvezményezett ^harmadik személyi) is előfordulhat (sőt: a gyakorlati életben, hol mindkét fél a saját rokonát szokta kedvezményezni, ez az eset gyakori) és e tévedés szomorú következménye, hogy a német ptk. 2269. §-ban levő: einem Dritten-t igen komolyan és szószerint véve, ehhez az aránylag ritka esethez alkalmazta a constructiót! IV. Ha helyes szempontból akarjuk kérdésünket vizsgálni: arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a correspectiv végrendeletnél nem elég csupán a külső egységet megállapítani, hanem ellenkezőleg: ez a külső, formális egység, (közösség1 egyszersmind bizonyos benső közösségnek, t. i. a végrendelkezés czéljának (Testirzweck) közösségnek is kifejezője,* a minek végső alapját a végrendelkezők közötti benső kapcsot a házassági összeköttetés képezi. «Die zu einem gemeinschaftlichen Testamente verbundenen Verfügungen nach dem Willen beider Ehegatten tragen regelmássig den Charakter einer Gesűmmfverfiioung» úgymond Endemann. Tényleg, nagy erőszakot követett el a jogtudomány a correspectiv intézkedések valódi lényegén akkor, midőn ezt az egységes házastársi intézkedést két független, egymással mintegy érdekellentétben álló captatorius intézkedésnek minősitette. * Endemann: Lehrbuch des Biirg. Rechts (7. kiad.) III. (Berlin, IQOO.) 4$. §. 191. o. Jakubel^ky: Eemerkungen zu d. ^Entwurf eines BGB. (München, 1892.) ^29. old.