Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - A felségjog a hadügyekben

A FELSÉGJOG A HADÜGYEKBEN. 69 tása): ez érvelés azért nem helyes, mert hisz előrebocsátottam értekezésemben, hogy a törvényhozás e kérdést függőben hagyta s a «statusquo»-t átvette; igy tehát a kérdés törvényben szabályozható nem volt. De ha az 1867: XII. t.-cz. n. §-a csakugyan-a felségre ruházta volna a nyelv meghatározásának jogát, ha e § «egységes vezényleti intézkedések*) alá a nyelv meghatározása is subsumálandó: — mutasson Angyal egyetlen egy kir. rendeletet, akár miniszteri ellenjegyzéssel, akár a nélkül, melylyel a felség e jogát gyakorolván, a 11. §. alapján a közös hadsereg nyelvét megállapította volna. És ha sem a törvényhozás, sem a király e kérdést nem szabályozta, mi következik ebből logikusan/ Az, hogy a «közös hadsereg* nyelve szabályozva egyáltalján nem lett sem 1867-ben, sem 1868-ban, sem utóbb; hanem az előbbi állapot, a nemet vezényleti és szolgálati nyelv egyszerűen átvétetett s ehhez a törvényhozás mindkét factora hallgatag hozzájárult. Az sem argumentum Angyal álláspontja mellett, hogy az i868:XL. t.-cz. 11. §-a, mely a hadilétszámot 800,000 főben a közös hadseregre megállapitja, ezt az I86J : XII. t.-cz- i/., 12., 13. és 14. §-aira szóló hivatkozással teszi. Ez a hivatkozás nem bizonyít egyebet, mint azt, hogy a közös hadseregre is a kiegyezési törvényben foglalt összes, a felséget és a nemzet törvényhozását megillető jogok újból fenntart attak. Ez tehát semmivel sem clarifikálja az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ának értelmét. Azt mondja továbbá Angyal, ujabb érvül, hogy Deák és Andrássy soha sem tiltakoztak, hogy «Ö Felsége határozza meg a közös hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvét. Az ő megnyugvásuk a legbiztosabb magyarázata a törvénynek)* . Erre csak azt felelhetem: Nem tiltakoztak, mert ő felsége tényleg soha sem határozta meg a nyelvet. Ilyen rendelete,