Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - A felségjog a hadügyekben

JO ROHONYI GY. A FELSÉGJOG A HADÜGYEKBEN. ténykedése ő felségének nincs. Mi ellen kellett volna tiltakozniok ? Deák és Andrássy sem tiltakoztak, mert maguk jól tudták, hogy a német vezényleti nyelv nem ő felsége intézkedése, rendelete, hanem a hallgatag átvett «statusquó»-n alapszik. Angyal utolsó argumentuma az, hogy: «Tökéletesen igaza van abban Apponyinak, hogy az 1867-iki törvényhozás nem mondott le önkényt a hadsereg nyelvének meghatározásáról)), mert itt «nem lemondásról, hanem csak a jog átruházásáról van szó». Ezt az argumentumot meg épen nem értem. Angyal szerint a nyelv meghatározásáról a törvényhozás le nem mondott. Ha le nem mondott, akkor a jogát valahol fönn kellett tartania. Angyal azonban nemcsak a jogfenntartást nem igazolja, de egyenesen kimondja, hogy a törvényhozás e jogát ő felségére reá ruházta. Nyilván abból indul ki Angyal, hogy a ki a jogot átruházta a felségre, ugyanaz a törvényhozás e jogot vissza is szerezheti. A dolog nem úgy van. Visszaszerezheti akkor, ha az, a kire átruháztatott, azt visszaadni hajlandó. Ez azonban a törvényhozás egyik factora, a mely vagy hajlandó visszaadni, vagy nem. Tegyük fel, hogy nem hajlandó a törvényhozás e jogát visszaadni. Mire fog akkor hivatkozni? Arra, hogy a törvényhozás e jogát reá ruházta s ezzel rendelkezési jogát erre nézve elvesztette. Hát nem teljes joglemondás az olyan jogátruházás, mely sem időhöz kötve, sem jogfenntartással átadva nem lett? Ne játszunk a szavakkal. Ne igyekezzünk oly dolgokat a 11. §-ba belemagyarázni, melyek abban nincsenek. A fegyveres erő egységessége (vezérlet, vezénylet és beiszervezetben) biztosítva van véderőtörvényeinkben. É körön belül az intézkedések joga ő felségére van átruházva.