Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - A felségjog a hadügyekben

6o ROHONYI GYULA A közös, helyesebben «együttes és kölcsönös» védelem kötelezettsége a pragmatica sanctióból folyik. Akármilyen tagozatokkal, akár közös, akár nem közös tagozatokkal volt újjászervezendő és szerveztetett a fegyveres erő, annyi bizonyos, hogy a% egés\ fegyveres erő kell hogy es?kö^e legyen a\ együttes és kölcsönős védelemnek. Ha akár Ausztriát, akár Magyarországot valamely külellenség megtámadná: a pragmatica sanctio folytán mindkét állam összes hadereje kell hogy (szükség esetén) actioba lépjen. A pragmatica sanctióból folyik tehát a fenti tétel, s ez a tétel teszi szükségessé, hogy mindkét állam fegyveres ereje — nem «közössé», de vezénylet, vezérlet és bels\erv ecetben «egységessé » tétessék. A győzelemnek egyik főfeltétele, hogy egy czélra törekvő, egy vezérlet alatt álló hadsereg «egységes» legyen. Az «egynyelvüség)> lehet nagy előny, de nem alkotó eleme a «vezérleti, vezényleti és belszervezeti egységességnek*). Két állam, ha egymással szövetségre lép, egységesen megszervezheti haderejét, egységes vezénylet és vezérlet alá helyezheti: de már hogy a vezényletet és szolgálatot is «egynyelvűvé » tegye: erre nem tudunk példát a világtörténelemben. És nálunk mégis igy történt, vethetik ellen az ellennézet követői. Igazuk van. Magam is elismertem ezt, sőt hozzátettem, hogy a nyelv a «közös hadsereg*)-ben hallgatagul recipiáltatott s a közös hadsereg magyar részében is német lett (német maradt) a vezénylet és szolgálat nyelve. Ez ma a «tényleges állapot», mely azonban nem törvényen abpszik, hanem a törvényhozás factorainak hallgatólagos hozzájárulásán. Ezt a kérdést akkor meg nem oldották, de nem is bolygatták, nem is lehetett bolygatniok s ennek okait czikkemben meg is magyaráztam. Azért azonban nem szükséges, hogy az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ában körülirt felségjogokat szűkebb körre szorítsuk, hogy